1917. május 13.-án 100 évvel ezelőtt jelent meg először Fatimában a Boldogságos Szűzanya.
Közösségünk életét, a karizmánkat, Pálos lelkiség szerint való élésünket nagyban segíti és lelkesíti a Fatimai jelenéseknek az üzenete és felhívása, segít, hogy megértsük, újra átgondoljuk a küldetésünket. Azt az Isteni akaratot, amit az Alapítónk Irgalmas Jézusról nevezett Mária Margit anya ismert fel.
Az üzenet nyitó kérdése: felhívás az imádságra és a bűnbánatra.
Ez visszhangzik az evangélium kezdetekor: „Tartsatok bűnbánatot „ (Mk. 1,15)
Megjelenik még az üzenetben a Szentháromsággal való bensőséges viszony, az Eucharisztia ünneplése és imádata, Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete (az első szombati engesztelő szentáldozás), a rózsafüzér napi imádkozása, a másokért vállalt áldozathozatal fontossága.
Az egész Fatimai üzenet egy nagy felhívás az életszentségre. Ez a felhívás sürgeti a keresztényeket, különösen a családokat és az Istennek szentelt emberek megújulását.
„A Mária-jelenések során Fatimában fogalmazódik meg világosan és egyértelműen a Szent Szűz akarata: legyünk segítségére.
A lelkek megmentésében vegyünk részt, és fogjanak össze a szavára figyelő emberek.
Fatimában az értünk aggódó, kérő, szinte könyörgő anyai szív nyilatkozik meg. Ez a kedves Anya Fatimában nagyon komoly üzenetet hozott az égből: bűnbánattartást, vezeklést kér.
XVI. Benedek pápa 2010. Májusában Fatimába zarándokolt. Ötszázezer zarándok jelenlétében idézte fel az 1917-es jelenéseket és kijelentette: Fatima prófétai küldetése még nem ért véget.
Ezeket mondta.: „Imádkozni jöttem Fatimába Máriával és a sok zarándokkal együtt az emberiség nagy családjáért, amelyet annyi betegség és szenvedés ér. Ugyanazokkal az érzelmekkel jöttem Fatimába, mint Boldog Ferenc és Jácinta és Isten szolgája, Lúcia, hogy a Szűzanyára bízzam mélyről jövő vallomásomat: szeretem Jézust!!!!”
Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy Fatima prófétai küldetése véget ért – figyelmeztetett a Szentatya. – Itt új életre kel Isten terve, amely azt kérdi az emberiségtől a kezdetektől fogva: »Hol van testvéred, Ábel? […] Testvéred vére felkiált hozzám a földről!« Az emberiségnek sikerült kirobbantania a halál és a félelem körforgását, de nem sikerült annak véget vetnie.”
„A Szentírásban gyakran olvassuk, hogy Isten igaz embereket keresett, hogy megmentse az ember városát, és ugyanezt tette itt, Fatimában is, amikor a Szűzanya megkérdezte: »Fel akarjátok ajánlani magatokat Istennek, elviselni az összes szenvedést, amit számotokra küld a bűnökért való engesztelésért, amelyekkel megbántották őt és a bűnösök megtéréséért?«
Egy olyan időben, amikor az emberiség kész volt feláldozni mindent, ami szent a nemzetek, fajok, ideológiák önző oltárán, a Szűzanya leszállt a mennyből, hogy Isten égő szeretetét ültesse mindazok szívébe, akik bíznak benne.”
Az első felhívás amit a gyermekek kaptak az ima volt amit 1916 tavaszán a Béke angyala tanított nekik még a Szűzanya jelenése előtt.
Bátorította a gyermekeket, és felszólította őket, hogy imádkozzanak vele együtt. Az angyal letérdelt, homlokával a földet érintette, majd háromszor elmondta (a gyermekek pedig ismételték) a következő imádságot:
„Istenem hiszek Tebenned és imádlak Téged, remélek Benned és Szeretlek Téged. Bocsánatot kérek mindazokért, akik nem hisznek és nem imádnak Téged, nem remélnek Benned és nem szeretnek Téged.”
Az imádság után fölkelt, és biztatta a gyermekeket:
„Így imádkozzatok! Jézus és Mária Szíve kegyesen fogadják imátokat.”
Második jelenésekor újra felszólította az imára őket.
Az angyal szeptember végén vagy október elején jött harmadszor. Ez alkalommal kehely volt a kezében, felette pedig egy ostya, amelyből vércseppek hullottak a kehelybe. Az Angyal a kelyhet és az ostyát a levegőben hagyta lebegni, majd leborult és háromszor elmondta a következő imát: „Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek! Mélységes alázattal imádlak, s felajánlom Neked Jézus Krisztus legdrágább Testét, Vérét, Lelkét és Istenségét, aki a föld valamennyi tabernákulumában jelen van, engesztelésül a szentségtörésekért, a szidalmazásokért és közömbösségért, melyek által Őt megbántják. Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szíve által könyörgök hozzád a szegény bűnösök megtéréséért.”
Az egész Üzenetben, az angyal jelenéseitől fogva, megtalálhatjuk ezt az imára és az Istennek a szeretetért és a bűnösök megtéréséért felajánlott áldozatra való felhívást. Lúcia nővér számára ez a felhívás az egész Üzenet lényege, amely a hit, a remény és a szeretet légkörébe emel minket.
A Béke Angyalára ma is szükségünk van. Az angyal előkészítette a gyermekeket a Szűzanya jelenéseire, vagy így is mondhatnánk: előkészíti Isten tervét.
A Szűzanyát is Gábor angyal készíti fel Isten nagy tervére.
Az angyal küldött – Isten küldötte. Bátorította a gyermekeket, felszólította, hogy imádkozznak vele együtt.
Ez az angyal a mi angyalunk is. Nekünk a saját „angyali üdvözletünket” meg kell élnünk, meg kell tapasztalnunk. Azt, amikor mindent a feje tetejére állít Isten akarata az életünkben.
Bennünket is mindig felkészít Isten, ráhangol a terveire.”
( Hajlák Attila atya / Fatima című könyvéből)