„ Krisztus, aki Maga is szűz, a szüzek Vőlegénye: szüzet választott Édesanyjául.

A szüzesség annak a tiszta szeretetnek a gyümölcse, amellyel az emberek teljesen Krisztusnak szentelik magukat: feltétel nélkül, korlátlanul, örökre.

A szüzesség a szeretet titka, az isteni hang visszhangja, amely átjárja a lelket azzal a választással, amelyet a felszentelt szüzek Vőlegénye hozott: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt.” (Jn 15,16.)

Jézus arra választott ki bennünket, hogy a gyümölcs bőségesebben teremjen – s ez a gyümölcs maradandó. Nevünkön szólított bennünket és beállított bennünket a szüzek menetébe.

Jézus Krisztus kiválasztott bennünket, hogy Őt kövessük, aki Maga is szűz, alázatos, engedelmes, tiszta és szegény.

Arra lettünk kiválasztva, hogy az engedelmes Krisztust kövessük az Ő Atyjához.

Amikor Jézus 12 éves volt, felment szüleivel Jeruzsálem templomába a Húsvétot ünnepelni. Amikor vége lett az ünnepnek, szülei elvesztették Őt, majd 3 napig keresték, míg megtalálták. Ezután, Szent Lukács így mondja, Jézus „velük ment hát, lement Názáretbe és engedelmeskedett nekik.” (Lk 2,51.) Engedelmeskedett azoknak, akik körülötte Istennek, az Ő Atyjának tekintélyét képviselték. Később azt mondta: „…nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött.” (Jn 6,38.)

Ez a felszentelt emberek engedelmessége, akik kiválasztottak, elfogadták ezt a kiválasztottságot és esküvel, vagy Istennek tett fogadalommal megígérik, hogy kitartanak ebben.

Krisztus fiatal munkásként is példánk lehet az engedelmességben, hiszen apja szerény műhelyében dolgozott, Názáret kicsiny falujában, alávetve Magát a Hozzá érkező vevők rendelkezéseinek és igényeinek. Mindenkivel alázatosan, előzékenyen és szerényen bánt. Elviselte a nehéz munkát és az otthon szerény körülményeit, hogy Atyja akaratát teljesítse.

Ezért mondhatja: „Aki küldött, velem van, nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van.” (Jn 8,29.)

Mi pedig szóljunk így Krisztushoz: Mindig velem vagy, mert mindig azt teszem, ami tetszésedre van. Az Úrnak való teljes önátadásnak ez az értelme: Isten akaratát teljesíteni, Isten tetszésére szoros egységben élni Vele – s ezt az egységet jellemezze a ragaszkodás, az akarat és a hit által való cselekvés.

Jézus Krisztusban az apostol engedelmességének példáját is megtaláljuk. Amikor az Atya által kijelölt pillanat elérkezett, Jézus – az Atya akaratának mindig engedelmeskedve – mindent hátrahagyott és elindult, hogy a lelkekkel foglalkozzon, hírül adja Isten szavát és az üdvösségre vezesse őket.

Jézus Krisztus még mindig példaképünk – az Atya akaratának való engedelmességben a világ megváltásáért felajánlott áldozat.

Ezt az engedelmességet látjuk abban az imádságban, amellyel az Olajfák hegyén fordul az Atyához: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te.” (Mt 26,39.)

Ahogy velünk is megtörténik, Jézus emberi természetében is ellenkezést váltott ki a szenvedés, a megaláztatás és a halál gondolata, de a természetéből adódó ellenszenv elé helyezte az Isten akaratának való engedelmességet. Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te.

Ha az engedelmesség nem lenne ilyen nehéz, mi érdemünk lenne az engedelmeskedésben? Akkor bizonyítjuk Istennek a szeretetünket, amikor az engedelmesség  áldozatot követel tőlünk.

Tisztasági fogadalmunk legfőbb célja ez: szabadnak lenni a földi gondoktól, hogy minél inkább az Úr szolgálatának szentelhessük magunkat, minél tisztábban szerethessük Őt és csak Őt.

Szeressük Őt szívünk tisztaságával, érzelmeink tisztaságával, testünk tisztaságával, hogy még teljesebb egységben élhessünk Krisztussal.

Milyen csodálatos, amikor teljesen átadjuk magunkat az Úrnak!

Általa iratunk be a Bárány életkönyvébe. Ezt mondja az Úr: „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.” (Mt 5,8.)

De – már ebben az életben – a tiszta lelkek az Istennel való különleges egységnek örvendezhetnek és ismerhetik Őt, aki kinyilatkoztatja Magát nekik és Krisztusban megnyilvánul: „Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja.” (Mt11,27.)

A szegénységi fogadalom a szegény Krisztussal egyesít bennünket, a földi javaktól megfosztottan, hogy teljesen véghez tudja vinni a művet, amelyet Atyja Rá bízott.

A mi szegénységi fogadalmunknak is ez az indítéka: hogy a földi javaktól megfosztva és minden ezekkel járó gondtól mentesen, Krisztussal egységben teljesíthessük a küldetést, amelyet az Atya ránk bízott.

Azoknak, akik mindent hátrahagynak, hogy kövessék Őt, az Úr cserébe megadja, amire szükségük van az élethez; meghívja őket arra, hogy a mindennel törődő isteni Gondoskodásra hagyatkozzanak, s az örökkévalóságban megadja nekik a Mennyei gazdagságot.

Jézus az Atyára való ráhagyatkozásra buzdít minket, aki mindig gondol ránk: „Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök!

Jézus Krisztus azt kéri, és a szegénységi fogadalom azt jelenti, hogy mondjunk le arról a jogról, hogy sajátunknak mondható dolgokat birtokoljunk; hogy használjunk mindent, amire szükségünk van, de úgy, mintha alamizsna volna, mintha kölcsön kaptuk volna. Szívünk így szabad lesz a földi javaktól, hogy az égi javakra törekedhessen: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3.)

A felszentelt emberek küldetése, hogy Krisztussal egységben és a Mennyek Országáért dolgozzanak és szentté váljanak. Így minden felszentelt ember Krisztusként él a földön. Bárány, akit Isten küldött, hogy elvegye a világ bűneit. Ezt a küldetést úgy lehet teljesíteni, ha életet adunk: „Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12,24.) (Lúcia nővér / A Fatimai üzenet felhívásai című könyvéből )

„Szegénység, Tisztaság, Engedelmesség, Engesztelés négyes fogadalma által Istennek szentelődnek az Egyház szolgálata által. Ezzel elháríthatják a legfőbb akadályokat a tökéletes szeretet útjából.”(vö. szabály 60. pont) . Így minden felszentelt ember Krisztusként él a földön. Bárány, akit Isten küldött, hogy elvegye a világ bűneit. Ezt a küldetést úgy lehet teljesíteni, ha életet adunk: „Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.”(Jn. 12,24.)

Így élem meg a hivatásomat?