„Nagy engesztelőink a szentek és névtelenek a kereszt titkában éltek” (Szabály 93)
„Mert a kereszt igéje, azoknak, akik elvesznek oktalanság, de azoknak, akik üdvözülnek, Isten ereje.” (1Kor 1, 18) „Isten gyöngesége erősebb az embereknél.” (1Kor 1, 25)
Boldog Özséb éve van. Aki a rendje lelkiségét Jézus keresztjére alapozta. Annak a Szent Pálnak a példáját állította társai elé, aki szentén a keresztre feszített Jézusra szegezte tekintetét és belé helyezte minden bizalmát. Özséb atya, amikor kivonult a remeteségbe, akkor az első dolga, hogy egy keresztet tűz le a barlangja elé és azelőtt imádkozik. A keresztje előtt kapja azt a látomást, hogy a szétszórtan élő remetéket összegyűjtse. A z első monostor, amit társaival épít, a Szent Keresztről van elnevezve, és a későbbi monostorok, amiket alapítanak, nagy részben szintén ezt a titulust fogják hordozni.
Szabályunk is úgy fogalmazza meg, hogy az engesztelés a kereszt titkába kapcsolódik.
A kereszt, ha önmagában nézzük egy kínzó eszköz. És általában nekünk is nehézség és fájdalom jut eszünkbe róla, elég csak Jézus példáját néznünk. De nem akárki szenvedett a kereszten. Nem egy egyszerű próféta volt, hanem Isten. Az emberre nehezedő átkot és szenvedést maga vette a vállára és egész földi életében hordozta, végül a kereszten meghalva minden bűnt megsemmisített és eltörölt. Hittel valljuk, hogy mindez megtörtént és Ő valóban mindent helyrehozott. De akkor miért mondta több alkalommal életében Jézus: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” (Mk 8, 34)? Szent Pál is határozottan állítja, nem mellőzhető a kereszt, mert abban mutatkozott meg Isten ereje és bölcsessége. És Szent Pál élete végéig hűségésen hirdeti a keresztre feszített Jézust, akiben ugyan Isten mintegy „gyönge lett” de ez a „gyöngeség” erősebb az embereknél (1Kor 1, 25). És minél inkább nyomába szegődünk a keresztre feszített Jézusnak, minél inkább törekszünk felvenni mi is a keresztünket mindennap, annál inkább Isten tudja adni erejét Jézus által. Jézus nem problémamentes életre hívott minket. Nem sikert ígér, sőt nehézségeket és üldöztetéseket jövendöl meg tanítványainak. Olyan útra hívta meg őket, amit egyetlen szóban jövendölt meg, és ez a kereszt. Nem keresett más utat sem magának, sem azoknak, akik nyomába szegődtek.
Kempis Tamás a Krisztus követése című könyvében azt írja mások sok évszázados tapasztalata alapján, hogy: „nincs más út az éltre és az igazi belső békére, csak a szent Kereszté. Hiszen csak azt találod mindenütt, hogy valamit tűrnöd is kell, ha tetszik, ha nem. S így a keresztet mindig fölleled. hol testi fájdalmat érzel, hol lelkedben kell belső háborúságot elviselned, máskor a felebarátod vet próbára, sokszor pedig magad terhére leszel. Bizony, ha valami jobban és hasznosabba szolgálná az ember üdvösségét, mint a szenvedés, Krisztus megmutatta volna szavával és példájával is. Ő pedig a nyomába szegődött tanítványoknak azt mondta: „Aki utánam akar jönni…” (Krisztus követése I. Könyv 12. Jézus azonban nemcsak az eszközre (a keresztre) mutatott rá, hanem az erőre, a gyógyulásra (gyógymódra) is. Nemcsak ennek a földi éltnek a realitására (vagyis, hogy szenvedni fogunk) mutatott rá, hanem ennek a módjára is (arra hogy értelmet kap a szenvedés, a kereszthordozás) ami egyenlő az ő követésével, ami mindenkinek szól, de egyeseknek radikálisan is (papok, szerzetesek). Jézus azonban szemléletváltásra hív. Nem arra, hogy a keresztre nézzünk, hanem Őrá, aki ott van a kereszten. Őrá, aki elvette a kereszt átkát, mert ő maga vette magára az „átkot” helyettünk. A választott népnek a vándorlása során sok nehézséget kellett kiállniuk. Egy alkalommal kígyók marták meg őket, és a gyógymód, a szabadulás, az éltben maradás, amit Isten adott nekik az volt, hogy fel kellett nézniük a kereszt jelképére, a rézkígyóra, amit Mózes feltűzött egy póznára az Isten parancsára. Aki ránézett, megmenekült. (Szám 21; 1-9) Isten pedig Fiára, Jézusra, az ártatlan Bárányra mutat rá, mint a szabadulás lehetőségéra. Nem elveszi a nehézséget, hanem azt kéri, fogadjuk el a saját kereszthordozásunkat. Mivel azonban Jézusban minden „Beteljesedett” (Jn 19; 30), ezért Jézus erőt ad a szenvedéshez, értelmet ad a kereszthordozáshoz, érdemszerzővé teszi azt a nehézséget, –amit akkor is hordozunk, kell, ha nem mondjuk ki az elfogadás szavát —, és követésre hív, vagyis Jézushoz való csatlakozásra, ami a Hozzá való csatlakozásunk folytán sok ember megtéréséhez vezet. És nemcsak másokban, de önmagunkban is előmozdítjuk, hogy felszabadulunk a bűn terhétől és belső békét és örömöt kapunk Istentől. Minden nehézségünkben arra hív Isten, hogy Jézust nézzük, ne azt, hogy megszabaduljunk a nehézségtől. És miközben Jézusra tekintünk és elfogadjuk és hordozzuk életünk keresztjét, ő részesít minket a kereszt gyümölcseiben, sőt rák bízza azok kiosztását.
Kedves Engesztelő Testvérek! Ma az egész világ azon van, hogy ne kelljen szenvednie, ne kelljen keresztet hordoznia és mégis újra és újra szembe találja magát vele. És minél inkább elutasítja, annál inkább ránehezedik. Mi arra kaptunk meghívást, hogy drága Szűzanya, Boldog Özséb és Remete Szent Pál példáját követve öleljük át és fogadjuk el keresztünket, de főleg öleljük át, aki rajta függött. És Ő erőt ad nekünk, értelmet a kereszthordozásunknak, érdemszerző erőt, hogy nehézségeink termékenyek legyenek sok ember számára. Egyedül Jézus képes a ránk nehezedő nehézségben erőt adni és egyben, ha kimondjuk saját keresztjeinkre az igen szavát, Ő azt áldozatához kapcsolja, bevonja az engesztelés művébe és sok ember javára fordítja. Íme ezért alapozta Boldog Özséb a rendjét a Szent keresztre, ezért választotta példaképül a Szűzanyát és Remete Szent Pált. Ne beszéljétek be magatoknak, hogy gyengék vagytok. Lehet, hogy a világ ezt erősíti bennetek, mert nem vagytok a világ szerint sikeresek, sőt botladozva élhetitek a lelki életeteket is akár. De Istennek ez nem akadály. Ő azt választotta ki, akik a világ szerint gyöngék, hogy megszégyenítse azokat, akik erőseknek látszanak. Jézus azonban azt is megmondta, nem ebben az életben érik meg a kereszthordozásunkból fakadó gyümölcs. Tanítványaitól ezt kérte: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és kövessen engem.” (Lk 9, 23)
Kedves Testvérek! Boldog Özséb éve és az ő közbenjárása adjon erőt nektek, hogy belső örömmel mondjatok igent kereszthordozásaitokra és ez hozza meg felebarátiatoknak a megtérés kegyelmét. Adjon olyan fáradhatatlan erőt és buzgóságot az imában, ami képes kiesdeni Magyar hazánk, magyar embertársaink megtérését és lelki felemelkedését. Mindig tartsátok emlékezetetekben, és szívetekben, hogy ezt nem a sajáterőtökből kell végbevinnetek, hanem Jézus Krisztusra tekintve, aki megígérte, hogy velünk marad a világ végéig minden nap.