Gyakran elfeledkezünk arról, hogy Isten mindenütt jelen van, és mindenről tud, ami a világon történik. Kérdéseket teszünk fel, és amikor egyszerű, kézzel fogható választ kapunk,mi kezdjük el bonyolítani,szőni a szálakat.
Mester,ki vétkezett? Ő, vagy a szülei?
Jézus pedig azt mondja: „Isten tetteinek kell nyilvánvalóvá válni... Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” Akár azt is mondhatta volna, hogy senki ne legyen sötétben, aki nem akar. Mindenki számára világos lehet. Ès erre nem azt kérik a körülötte állók, hogy segíts rajtunk is. Nem. Hogy lehet? Ki ez?Á, ő nem a vakon született, csak hasonlít... csak úgy egyszerűen sár, aztán meg mosakodni... ez nem Istentől való... meg hát szombat van... aki nem tartja meg a szombatot, az bűnös ember... azt nem hallgatja meg az Isten... Még a meggyógyult ember frappáns válasza sem elégítette ki őket.
Bekente a szemem,... meghagyta, mosakodjak meg, elmentem, megmosdottam, és most látok. A zsidók hitetlenségére is egyszerű választ adott. „Azt, hogy bűnös-e, nem tudom. Csak azt tudom, hogy vak voltam, és most látok.... Ha nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.”
A farizeusok pedig csak a válaszokat várták a kérdéseikre, de olyan válaszokat, ami őket igazolja. (Itt nézzünk egy kocsit magunkba: hányszor imádkozunk úgy mi is, azzal a lelkülettel, hogy Uram, legyen meg a Te akaratod, de úgy, ahogy én akarom!) Az utolsó kérdésükre viszont egyértelmű, érthető választ kaptak. „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. De azt állítjátok, látunk. Ezért megmarad bűnötök.”
Milyen nagy kegyelem, hogy Istennek vannak segítői, akiket elhívott, hogy hirdessèk életükkel, tetteikkel, hogy ne bonyolult csűrcsavar kérdéseinkre várjuk a választ, hanem hagyjuk bekenni a szemünket, és tegyük meg, amit tőlünk is kér az Úr. Azután pedig bátran, egyszerűen tanúskodjunk Róla. De ehhez elengedhetetlen a felismerés, hogy vakok vagyunk.
(Mária Magdolna nővér)
Nagyböjt I. vasárnapi elmélkedés