„Miért keresitek az Élőt a holtak között? Nincs itt, hanem Feltámadt” (Lk 24,5)
Nagypénteken az üres tabernákulum előtt elfogja a szívünket egy sajátos hiány. Az üres tabernákulum látványa óriási hiányt ébreszt bennünk. Jézus meghalt és csak a hitünk mondja ilyenkor, de Feltámadt. Az üres sír látványa szintén hasonló hiány érzését keltheti, ha megállunk csak a ténynél. A sír valóban üres volt. Ez egy olyan misztérium, amiről nem elég egy estét vagy napot elmélkedni, mert egész évben át kell szőnie a lelkünket, bensőnket, hogy abból a keresztény és szerzetesi életünk gyümölcse fakadjon. Bár fontos az érzelem, hiszen az előbbre is tud segíteni minket, de itt fontos a puszta hit. Egész keresztény életünk és szerzetesi életünk alapja is ez a titok. Jézust meghalt a mi üdvösségünkért, de Feltámadt. Minden emberért tette ezt, hiszen mindenkinek szól a megváltás. De minket szemlélődő, engesztelő szerzeteseket különösen is arra hív, hogy az életünk tanúságtételével, tegyünk erről tanúságot, szinte kiáltva a többieknek és magunknak is: „Miért keresitek az Élőt a holtak között?” (Lk 24,5)
Valóban nem maradt a sírban, mert Feltámadt. Jézus Feltámadása óta nincs az emberiségnek egy Istenmentes pillanata sem, de ezt csak hittel tudjuk befogadni. A hit cselekedeteit gyakorolva, kitartva akkor is, ha érezzük a hiányt. A Hit nem érzékelés, hanem bizalmat adok a Megbízható Istennek. Mivel akik Őt szeretik azoknak minden a javukra válik – írja Szent Pál apostol a Római híveknek írt levelében. De ezt akkor is hinnem kell amikor a dolgok rosszra fordulnak. Hajlamosak vagyunk arra, hogy amikor simán megy minden, azt gondoljuk, hogy velünk van az Isten. Amikor pedig megpróbáltatásokat élünk meg, akkor azt hisszük, hogy elhagyott. Életünk a búzaszem halálának története, mert Jézus az Őt követőktől kéri ezt. De igaz, hogy Meghaltunk és Föltámadtunk Krisztussal együtt a keresztségben. Ezt maga Isten akarta, hogy így legyen. De el merjük-e hinni, hogy ami a hétköznapjaink valóságában történik, az mind ezt szolgálja? Engedjük-e azt Istennek, hogy az Ő jelenléte, ami mindenhol ott van – különösen a tabernákulumban – formáljon minket? Hogy ne a tapasztalatból induljunk ki csupán, amit érzek jelenleg, vagy amit magam körül látok (a saját szenvedésem és kísértéseim, a világban uralkodó felfordulás és háborúk) megingassák a hitemet. Mert nem Isten akarja ezeket, hanem erőt ad a viseléséhez és engem formáló helyzetté alakítja. Jézus feltámadása óta az angyal felszólítása mindig aktuális: „Miért keresitek az Élőt a holtak között?” (Lk 24,5) Nem azt mondta Jézus, hogy nem fogunk szenvedni, hanem hogy ezt vele fogjuk viselni. Arra vagy meghívva, hogy most láss egy kicsit túl a nehézséged tapasztalatán és ne ragadj bele. Hogy hidd el, hogy az Ő Feltámadása és a megváltás drága ajándéka folyamatosan aktuális a mindennap az életedben és nehézségeid között. Az Ő Jelenlétének állandó tudatosítása, és annak hittel és bizalommal való elfogadása, hogy Jézusban az Isten most sincs távol, minden tapasztalható érzés és tény ellenére sem. Azzal azonban aki nem hisz és bízik Jézusban, nem tudja odaajándékozni húsvét békéjét. Amikor már nem utasítom el, bármit hoz az életem és hétköznapjaim, mert hitemmel megérzem: A sír üres volt … De: FELTÁMADTAM ÉS ÚJBÓL VELED VAGYOK. Alleluja!!!
Ő Feltámadt és Velem maradt, de ne a tapasztalatból indulj ki, hanem a hitből.
Nagyböjt I. vasárnapi elmélkedés
Nagyböjt II. vasárnapi elmélkedés
Nagyböjt III. vasárnapi elmélkedés
Nagyböjt IV. vasárnapi elmélkedés