„Amikor ezeket (az eseményeket) forgatta szívében …” Mt. 1,20.
Szent Máté apostol József felől írja le Jézus csodálatos megtestesülését. Szent Lukács pedig Mária felől. Olyan szép, hogy mindketten igazak. Mindketten nagyon akarják szeretni Istent és még a legkisebb mértékben sem akarják megbántani egymást sem. És mégis nincs leírva, hogy vakon hinnének, nincs leírva, hogy nem gondolkodnak, és az sincs leírva, hogy ellenállnának az Úr Szavának és tervének. De van egy rejtett, de nagyon fontos üzenet a számunkra, akik olvassuk ezeket a sorokat és próbáljuk Isten akarata szerint élni az életünket. Szent József igaz ember volt a szentírás szavai szerint. Amikor megtudja., hogy Mária Áldott állapotban van, nem rendez jelenetet, de mielőtt bármit tenne, Isten elé viszi ezt a dolgot, ami nyilván nagyon meg is gyötörte a lelkét. Nagyon fontos lecke ez számunkra, akik előbb cselekszünk, mint gondolkodunk. Isten elé vinni mindent. Mindent, amit megélünk az életünkben, mert egyedül Ő tud világosságot adni a szívünkben. Nem kapkodni és rögtön cselekedni. Ha József ezt tette volna Máriát bizonnyal megkövezik. De Ő visszatartotta ezt az egészet és forgatta a szívében (átgondolta, használta az eszét, amit Istentől kapott, de nem erre támaszkodott kizárólag). Mivel nem talált természetes magyarázatot, Istenhez fordult imában. És az Úr válaszolt neki. Persze ami hétköznapi életünkben egy nagy életdöntésnél jól meg kell imádkoznunk mit szeretne Isten tőlünk ezzel az élethelyzettel, amibe kerültünk. Tanácsot is kell kérnünk lelki vezetőtől. De, amit Szent József tett, azt érdemes követni. „Amikor ezeket forgatta szívében” (Mt. 1,20). Igenis érdemes Isten elé tárni, ami nyomaszt, ami krízist okoz. Nem fogjátok megbánni, ha ezt megteszitek.
A másik, ami nagyon megfogott.
„Ne félj…” Nagyon sokszor elhangzott biztatás Isten részéről. Tele van a Szentírás Isten részéről elhangzó biztató igékkel. Minket a félelmek nagyon meghatároznak és le is béníthatnak. Ezáltal nem tudjuk megtenni, amit pedig látunk, hogy jó lenne vagy akár az Isten akarta. Ez részben a bűn által megromlott emberi természet része. Nem tehetünk róla. Viszont az, hogy mit kezdünk vele arról már igen. Mert azért biztatja Isten az embert, hogy minden félelme ellenére ne féljen, mert Ő az a biztos pont, akire lehet támaszkodni. Ő az, aki indítást ad valamire, Ő adta az eszünket, hogy használjuk, és Ő ad erőt (minden félelmünk ellenére) hogy meg is tegyük a jót. Gyakorlatilag ugyanaz, mint az első. Szent József Isten elé tárja, hogy nem tud mit kezdeni a Mária áldott állapotával. Ebben az igeversben, pedig elhiszi Istennek, hogy amit kíván tőle az az Úrtól származik. És hallgat a biztatásra. Ne félj, József. Mert ebből az odahallgatásból tett fakad. Magához veszi Máriát.
Isten, ha valamilyen küldetést ad nekünk akkor kérhet tőlünk nehéz dolgokat is. Egy papi vagy szerzetesi hivatásra való igen kimondása felforgathatja az életünket. De ilyen egy új gyermek befogadása és elfogadása. Bizony felboríthatja az életet. Mert nem a magunk kényelmét helyezzük előtérbe, hanem az Úr felismert akaratát. És ilyenkor jó ezeket a lépéseket követni, amit Szent József és a Szűzanya bejárt, hiszen mindketten hasonlóan cselekedtek.
Vagyis bármi, ami érte őket: 1. nem kapkodtak, 2. Elgondolkodtak rajta és használták az eszüket, 3. Istenhez fordultak imában a megoldásért. És miután ezeket a lépéseket megtették, cselekedtek. Érdemes lenne nemcsak adventben, vagy karácsonykor, hanem az évközben is gyakorolnunk, mert nemcsak magunkat kíméljük meg sok bajtól, de a környezetünknek is kevesebb fájdalmat okozunk. Nem beszélve arról, hogy Isten akaratának (amit ő a javunkra szeretettel akar végbe vinni) azt meg tudjuk valósítani. És ez nem mindegy.
Isten segítsen minket, hogy ezt eltanuljuk Szent Józseftől és a Szűzanyától.