A szentlélek hét ajándéka.

4. Értelem

Míg a tudomány ajándékának a tárgya a teremtett világ az értelem ajándékáé a kinyilatkoztatás világa. És ez csak a Szentlélektől jöhet, hiszen Ő ismeri egyedül az Isten mélységeit. A kinyilatkoztatással kapcsolatban nincs olyan, hogy a felét elfogadom, a másik felét elutasítom. Ha valamelyiket elutasítom, akkor mi alapján fogadom el a többit. A hit, amit a kereszténység megvall, nem véleményt, bizonytalanságot fejez ki, hanem a forrásra utal: Isten szólt. Amire a hit irányul, azt nem az értelmemmel következtettem ki, hanem meghallgattam valakit. Isten belső életét csak úgy tudom megismerni, hogy Ő szólt, ezt pedig szabadon szeretetből tette. De ahhoz, hogy teljes mélységében megismerjem, ahhoz az kell, hogy a Lelkéből adjon nekem. Az Úr Jézus saját Lelkéből adott nekünk, hogy megismerjük Őt. Isteni titkai megértésének ezen a fokán nem segít többé a hittudomány, amely szükséges egy darabig, de itt már a szeretet veszi át a vezető szerepet. Az értelem ajándéka tehát mélységes összefüggésben van a szeretettel, hiszen minden ebbe torkollik majd. Az értelem arra szolgál, hogy a szeretet kibontakozzék bennünk.

Hogyan tudjuk ápolni ezt az ajándékot? A Szentírás olvasása, az elmélkedés fontos erősítő szerepet játszanak, hiszen arról olvasunk, akit szeretünk. Viszont óvakodni kell lelki életünk túlságos boncolgatásától, amire a nőknek nagy hajlamuk van. A megoldás hogy újra és újra Isten felé fordulunk. Nem a minket ért sértésre koncentrálunk, hanem az Úr szavára, amely világosságot gyújt a szívünkben és értelmünkben.

5. Istenfélelem

„ A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, nem tökéletes a szeretetben.” (1.Ján.4,19)

Akkor joggal kérdezhetjük micsoda ajándéka a Szentléleknek az Úr félelme, ha ezt így írta le János apostol?

A bűnbeesett ember első szava az volt: elbújtam előled, mert féltem tőled. Tehát ez az a szeretet, amely nem egyeztethető össze a szeretettel. Ha Isten nem megy a bűnbeesett ember után, akkor az ember örökre elveszett. Amikor a bűnbeesett ember szívében felkel a vágy, hogy az Atyához menjen (tékozló fiú) és ugyanakkor az a meggyőződés is, hogy nem méltó a szeretetre, megszületet benne az Úr félelmének ajándéka. A félelemmel szemben az Úr félelme, nem is félelem. A bűnbeesett Ádám retteg, az Istentől el akar rejtőzni.  A tékozló Fiú viszont vissza akar menni az Atyához, és mer mezítelenül odaállni eléje, vagyis kifosztottan, méltatlansága tudatában. De mi ez a rettegő félelem, ami időnként minket is hatalmába kerít? Valójában arról van szó, hogy titkosan magunkat akarjuk felöltöztetni, vagyis a létbeli szegénységségünket, próbáljuk rejtegetni Isten elől. Magunkat akarjuk megvalósítani, szemben az Úr félelmében élő emberrel, aki viszont mezítelenül odaáll teremtője elé, és irgalmára bízza magát. Vigyáznunk kell, melyiknek tesszük ki magunkat. Pont ezért kell kérnünk az Úr félelmének ajándékát, hogy merjünk ráhagyatkozni az Irgalmas Atyára. Aki ugyanis az Isten elől akar elbújni (féltem tőled ezért elrejtőztem) az igazában önmaga elől is igyekszik elbújni. Nem tudja elviselni mezítelenségét, vagyis azt a szegénységet, amit az Isten nélküli lét feltár, mert ez Isten nélkül tényleg elviselhetetlen. Júdás elárulta Jézust és rohan el Jézustól, hogy felakassza magát. Péter is elárulta, de ő belekapaszkodott Jézus tekintetébe. Igaz méltatlanságának tudata élete végéig megmarad.

Az is beletartozik a szeretetbe, hogy meg kell vallanom, hogy szeretem az Istent. Nem szeretet az, amelyet elfolyt a világ félelme, de az sem szeretet, amelyből az Úr félelme hiányzik. Az Úr félelmének ajándéka annak szüntelen tudata, hogy jelen van az Isten. Szerintem nagy ajándék ez. Mert amíg az Istentől való rettegés arra ösztönzi a bűnöst, hogy elbújjon Isten színe elől, addig az Úr félelmének ajándéka arra indít, hogy mindig jelenlétében éljünk. Szerzetesi hagyomány az Úr jelenlétének gyakorlata. Erre törekedni nagyon hasznos gyakorlat. Igazából a félelmet nem kell megtanulnunk, mert ezt tapasztalatból tudjuk. Viszont az Úr félelmének ajándéka megtanulható pont, ha gyakoroljuk az Isten jelenlétének tudatosítását.

Aztán így folytatja Szent János apostol: „Isten szeretete azzal éri el bennünk tökéletességét, ha teljes bizalommal tekintünk az ítélet napjára. „ (1. Ján. 4. 17.) Nem arról van szó, hogy ne tekintsünk az ítélet napjára, hanem hogy teljes bizalommal tekintsünk rá. Aki a szeretet címén nem tekint az utolsó ítéletre, az nem szereti Jézust, aki igenis eljön ítélni nagyhatalommal és dicsőséggel. Akiben Ádám rettegése él, az elbújik, az ítélet elöl. Ennek van néhány módja.

Van, aki úgy tesz, mintha nem lenne utolsó ítélet, és az életéből kiiktatja a végső megméretés gondolatát. Márpedig, ha jobban megfigyeljük, van végső ítélet, hiszen mi is folyton ítéletet alkotunk, amikor megállapítjuk, hogy ez a jobb vagy az. A jóság fokát csak akkor lehet megállapítani ha, van végső jóság. Van, aki önmagát állítja saját bírájául: maga akarja felmeneti vagy elítélnie magát. Az első: én mindent megtettem jár az üdvösség. A második: menthetetlen vagyok és öngyilkos lesz. Elveszi az utolsó ítélet jogát az Emberfiától. Bízzuk rá magunkat az Emberfiára, aki majd eljön ítélni nagyhatalommal a világot, de Ő az Isten fia is, az, aki a kereszten meghalt a bűneinkért. Az Úr félelmének az ajándéka, hogy életem végső megítélését egyedül az Úrra bízom.

Az Énekek Énekében láthatjuk, hogy a szeretet története itt a földön nem más, mint együttlétek és távollétek, találkozások és elválások sorozata. A szeretetben előrehaladva azonban más lesz az együttlétek és távollétek jelentése tartalma és jelentése, ez egyaránt érvényes Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunkra. Amikor az együttlét összeköt, a távollét elválaszt még kezdők vagyunk a szeretetben. Amikor a távolság összeköt, és az együttlét elválaszt, akkor tisztul a szeretetünk, csak tartsunk ki. Amikor pedig az együttlét, távollét egyaránt összeköt, már elértük a szeretet teljességét itt a földön.

Hogyan gyakoroljuk ezt az ajándékot? Mit tegyünk, hogy ez gyarapodjék bennünk? Mert gyakorlat nélkül nagyon szép, ami le van írva, de megyünk tovább.

1. Szerzetesi hagyomány, hogy az Úr jelenlétének gyakorlatát alkalmazzuk. Így a hibák elkövetését is lecsökkentjük és gyakrabban indíthatjuk fel a szeretetet.
2. Újra kell tudatosítanunk, hogy Isten szeret minket. De ez a szeretet nem rettegés, hanem annak a szeretnek a megtapasztalása, amit a tékozló fiú érzett, amikor apja átölelte. Az én fiam elveszett, de megkerült, meghalt, de feltámadt.
3. Az erősség

  Az Úr mondja:” Ha valaki utánam akar jönni, tagadj meg magát, vegye fel a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét, megtalálja azt. „ ( Mt. 16, 24-25)  

Elméletben talán tudjuk, de gyakorlatban akkor ráz meg bennünket a tény, hogy Krisztus követése a halálra szánt élettel egyenlő, amikor mellettünk vértanúk születnek. Mennyire szükségünk van az erősség ajándékára.” A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt el majd benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam.” ( Apcsel.1,8)  A vértanúk halálában a szeretet tökéletessége áll előttünk, tehát az erősség a szeretet teljességéhez kell, „mert senki sem szeret jobban, mint aki életét adja barátaiért.”

Nagyon sokszor előfordult, hogy a vértanúkból olyan erő áradt, hogy a pogányok szinte leborultak előttük.

Sokan azt gondolják, talán mi is, hogy a mi helyzetünk más. Azt hisszük, hogy a mindennapi életünknek nincs köze a vértanúsághoz. Pedig a szerzetesek a vértanúk utódai. Igaz fehér vértanúság, de nem kevésbé kíván hősiességet. Életünk hajója most azért ringatózhat békésen, mert a keresztségkor letett ígéretbe kapaszkodtunk bele mélyen és ennek még mélyebb dimenziójába, a fogadalomtételbe, amikor kimondtuk Igen akarom, Igen hiszek, és ugyanakkor ellene mondtunk az ördögnek. Ugyanakkor nagyon is kísért minket a sok kis megalkuvás, apró hazugságok, egy kis hiúság, egy kis lazítás a munka, a fegyelem, vagy a napirend terén.

Sokat gondolkodtam azon, hogy Jézusnak a hegyi beszédben elhangzott szavai is teljes odaadást kívánnak, (pld „hallottátok a régieknek szóló mondást: Ne ölj… én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik a testvérére már méltó az ítéletre. „) és ez nem a szerzeteseknek fenntartott feladat, hanem minden kereszténynek, és ha valaki ezen felül még szerzetes is, akkor őt még jobban kötelezi. Ha a mindennapokban nem mutatkozik meg a vértanúk ereje, akkor a fogadalmunk szétmállik, és lassan elenyészik. Az erősség adományára tehát nagy szükségünk van a sebezhetőségünk miatt. A seb pedig nem más, mint olyan esemény, amely akartatunk, ellenére történik velünk és fájdalmat okoz. Erő kell hozzá. hogy elviseljük. Tehát a vértanúk erőssége hozzátartozik a mindennapi életünkhöz. A Szentlélek ereje igazából az életre képesít. Időnként a hétköznapokban elénk álló nem is túl nagy feladatok megoldásához a vértanúk erejéhez hasonló erő kell, hiszen előfordul, hogy majdnem belehalunk abba, hogy kimondjuk: tévedtem neked van igazad. Szinte a vértanúk erejére van szükség, hogy lemondjunk egy kis fecsegésről, egy kis kényelemről vagy jól eső pletykálkodásról. Az igazi lelki vezetők nem engedték meg a lelki gyermekeiknek, hogy a vértanúságról ábrándozzanak, hanem a kötelességeik hősies teljesítésére nevelték őket. Mert a szeretet ideje csak a mai nap. A szeretetet próbára tevő helyzetek Jézus keresztjéből való szálkák, mert többet nem is bírunk elviselni. Abban a szálkában, amivel ma találkozol, benne van a Szentlélek éppen elégséges ereje. Csak a bátor képes félni, a vakmerő nem, mert a bátor szeret, a vakmerő önmagát szereti. Isten életszentségre hív minden embert, de különösen is azokat, akiket meghívott belső barátságára, vagyis a papokat és a szerzeteseket. Pont azért szükséges és kell kérnünk az erősség ajándékát, mert ettől megriadunk még akkor is, ha vonz minket. Hiányzik az erő, hogy átlépjük a küszöböt. Érezzük, hogy meg tudnánk tenni, mégsem tesszük meg. Milyen kevés az, aki valóban elindul ezen az úton. És min múlik? Apró kötődéseken és kényelemszereteten. Valóban a vértanúk ereje szükséges a keresztény élethez és a szerzetességhez. Azt hiszem sajnálni, fogjuk, hogy nem tettük meg azokat az áldozatokat és imánkat, amit ha legyőzzük magunkat meg tudtuk volna tenni.

7. Bölcsesség    

A bölcsesség úgy foglalja össze az összes többi ajándékot, mint ahogyan a szeretet az erényeket. Ez az ajándék, amely magát a szeretetet is teljessé teszi itt a földön. Mikor tökéletes a szeretet? Akkor, amikor megvalósul a teljes önátadás, a lelki sötétségben, a szárazságban, elhagyatottságban, minden vigasztalást nélkülözve is. Az birtokolja a bölcsesség ajándékát , aki megízlelte Isten szeretetének édességét , s aki ennek emlékét újra és újra felidézi magában. Isten éppen azért adja meg nekünk az eljövendő dicsőség megízlelésének örömét, hogy ebből erőt merítsünk mindennapi kereszthordozásunkhoz, a jó harc megharcolásához.

Befejezés:

„A Szentlélekhez fordul az Egyház az ember szövevényes zarándokútján itt a földön: szakadatlanul kéri, hogy az emberi cselekedetek az ő segítségével mindig helyesek legyenek, kéri az örömet és a vigasztalást, amelyet csak Ő, az igazi Vigasztaló adhat, betöltve az emberi szív mélységeit.” (DV. 67.)” Az Egyház a Szent Szűzzel és Anyával, mint menyasszony fordul szüntelenül isteni jegyeséhez, amint ezt Szent János Jelenéseiben olvashatjuk : A Lélek és a menyasszony így szólnak az Úr Jézushoz: „Jöjj el”. Az Egyház imája ez a szakadatlan kérés, „melyben a Lélek jár közben értünk”.(Dv.66.) Mi is így vágyakozunk a Szentlélek után: Jöjj el Szentlélek Úristen.