„A Szentlélek hét ajándéka le tud rombolni minden rosszat és létre tud segíteni minden jót”.– mondja, Szent Bonaventúra Mind a kettő hozzánk tartozik. „A Lélek öröme, hogy Isten gyermekei vagyunk , de ez ott folytatódik, hogy ellent kell mondanunk mindannak ami nem az Atyától van.” „Tehát van egyfajta harc, amit a Lélek akar. És a Szentlélek jelenlétének biztos jele, ha ez a harc folytatódik. ” (Barsi)

Szent János írja le első levelében: A test kívánsága, a szemek kívánsága, és az élet kevélysége. (I.Ján.2,16) Nem szeretném részletezni csak egyet, ami igen jelentős és mindenkiben megvan.

Ez az élet kevélysége. Ebből hajt ki három főbűn, amiből a kevélység a legsúlyosabb. Mindannyian kevélyek vagyunk sajnos.  .És ki segítene legyőzni, ha nem a Szentlélek aki, nem más, mint Isten alázata. Nem elég azonban a Szentlélek erejével harcolni, hanem a Lélekhez, magához kell hasonlítani.

A kevélységből származik további három hiba:

1. elbizakodottság. Erején felül nagy dolgokat akar művelni, isteni felszólítás nélkül. Aki nem ismeri, képességének határait ezért nem számol a veszélyekkel. (pld. az értelem területén). Azt hiszi, hogy megfejt minden titkot és tudományt. Ezzel szemben a Szentlélektől megvilágosított értelem azt is tudja, hogy a lényeg felfoghatatlan pusztán értelemmel.
2. Nagyravágyás. A nagyravágyó olyan megtiszteltetést keres, amelyeket nem érdemelt meg. A Szentlélek nagy adománya hogy tudom a helyemet.
3. Hiúság. A hiú nem elégszik meg saját önértékelésével, mások hódolatára is igényt tart. Legalább egy ügyeletes csodálójának lennie kell. A hiú ember beszédének fő tárgya önmaga. A Szentlélek ellen van. Ő ugyanis soha nem beszél önmagáról.

A Szentlélek csak azért akar meggyőzni a bűnről, csak azért leplezi le bennünk a bűnt, hogy annál jobban felszabaduljon a szívünk Isten számára. Ebben a küzdelemben azonban nem vagyunk egyedül.” Maga az Úr jön, hogy kiszabadítsa és megerősítse az embert.” (DV.) Nem azért jön, mint az Édenben hogy elűzzön minket, hanem hogy meggyógyítson és megmentsen.” Ő jön minden konkrét megtérésben és megbocsátásban a keresztáldozat ereje által, mert ebben Krisztus vére „megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől.” (Dv.45.)

„A Szentlélek, aki erejével beárnyékozta Mária szűzi testét, és ezzel adta istenanyaságának kezdetét, ugyanakkor tökéletesen engedelmessé tette Mária szívét arra a cserére, amelyben Isten önmagát közölte. Mária a maga hívő engedelmességével belépett az üdvtörténetbe. A hit legmélyebb értelmében az emberi szív nyitottsága Isten ajándékainak befogadására, Isten önközlésére a Szentlélekben.” „A Szentlélek az az ajándék, aki az imádsággal együtt jön az ember szívébe. Elsősorban és mindenekfelett olyan ajándéknak mutatkozik, aki „gyöngeségünkben segítségünkre siet”.” (DV. 65.)

Az Úr Lelke nyugszik rajtam…A hét ajándék.

1.Jótanács ajándéka. Nagyon fontos ajándék. Jézus azt mondta, hogy ne töprengjetek, előre mit kell mondanotok a Szentlélek abban az órában, megtanít, titeket-mit mondjatok. Amikor az apostolokat elfogják és a főtanács elé állítják. Gamáliel képes a hit okosságával nézni ezekre a halászokra és kiáll az apostolok mellett. Nem merik őket elítélni.

Viszont arra is kell figyelni, hogy ez nem, jelenti azt, hogy passzivitásban kell vonulnunk, mert majd a Szentlélek mindent megold. Szükségünk van a hit okosságára. Ez nem azonos a test okosságával, hanem lelki szempont szerint ítéli a helyzetet. Nagy szükségünk van erre az adományra, mert előfordul, hogy perceken belül döntenünk kell. A szerzeteseknél általában a jó és jobb között kell dönteni és ez nem olyan egyszerű, de nem is bonyolult. Szalézi Szent Ferenc azt mondja, hogy vannak azért ismertető jegyek. A Szentlélek sugallatai a szív békéjét idézi elő. Lehet a sugallat sürgető, de ez nem okoz nyugtalanságot, vagy ha igen akkor ez nem tartós.(pld az apostolok valószínű, hogy megrettentek a zajra pünkösdkor, de a félelmüket a Szentlélek eloszlatta) Ami nyugtalan, erőszakos, önfejű vagy lázongó, még ha jónak látszik is nem valószínű, hogy a Lélek akarja. Szalézi Szent Ferenc azt mondja, hogy ha valaki azt állítja, hogy Istentől sugalmazott ember, de közben nem engedelmeskedik az elöljáróinak az csaló. B. Özséb az életmódjával jelezte, hogy egy út van az ország helyreállításhoz az imádságos, vezeklő élet és az, hogy Isten legyen a középpontban. De nem ostorozta az egyházat, hanem maga kezdte el a változást. Szent Ferenc is ugyanezt tette. Az is kérdés mi van, ha ellentétesnek látszó feladatok és erények szednek szét minket. Igazából ott ütköznek a kötelességeink ahol még nem adtuk át magunkat egészen. A szentek Istenbe voltak merülve, amikor cselekedniük kellett. Mit kell tennünk, hogy növeljük ezt az Isteni ajándékot? Elsősorban imádkozni. Azután figyelni a sugallatokra. Tanácsot kérni.

2. Jámborság

Minden igazi értéket el lehet torzítani, így ennek a szónak sincs jó csengése. Vannak, akiknek külső gyakorlatok végzésében merül ki a jámborságuk, azonban ez az ajándék több ennél. Az erényt gyakorlom, ha amikor imádkozom akár édességet akár szárazságot tapasztalok meg, nem hátrálok meg, mert ez a kötelességem. A jámborság adománya abban teljesedik ki, hogy mindenestül rábízom magam az Istenre.

Ha egy teológiai professzor nélkülözi a jámborság adományát, akkor a saját véleményét szembe meri, helyezi az egyház tanításával.(erre sajnos van példa a mai korban). Tehát különösen szükséges a jámborság adománya a papoknak és a szerzeteseknek, Nem azért mert különlegesek az egyházban és ez nekik jár, hanem mivel állandóan az isteni dolgokban forgolódnak, sokkal könnyebben elszemtelenednek. Hivatásukat mesterséggé fokozhatják le, vagy lanyhaságuk miatt úgy nyilatkoznak az Úr dolgairól vagy a szentségekről, ami méltatlan és megbotránkoztat másokat. Mit tegyünk, hogy ez az adomány kibontakozzék bennünk, hogy el ne szemtelenedjünk a Jóságos Isten iránt? Gondoljunk a bűneikre és arra, hogy honnan emelt ki minket Isten.(persze nem részletekbe menően). Vagy idézzük fel az Úrral való első találkozásunk élményét. Végezzük Isten jelenlétében a legapróbb dolgainkat is.

3.Tudomány

Egyetlen ajándék sem áll ellentétben emberi természetünkkel, képességeinkkel, talentumainkkal. Természetünkben van egy alapvető tulajdonság képesek vagyunk az Istenre. Mióta ember az ember megvolt a funkciója az értelmének. Rá tudott csodálkozni Istenre és az őt körül vevő dolgokra. A saját és a világ létezése intenzíven foglalkoztatta. És a létkérdések mind abba a megoldásba kerültek megválaszolásra, hogy van örök élet és ez a világ pedig el fog múlni, ahogy Isten ezt eldöntötte. Régebben könnyebb volt ezt az igazságot elfogadni, mivel a szeretet oldaláról közelítették meg az elme is jobban hozzásimult a tanításhoz, amit az egyház adott a hívek elé. Ma a lázadás korát éljük, de ettől az örök igazságok (van örök élet, Isten szeret minket, meg akar ajándékozni önmagával a belső életével, feladatot szán nekünk erre az életre, meghívott egy különleges szolgálatra a Neki szentelt életre …)nem változnak. Nyílván nekünk is szükségünk van arra, hogy az értelmünkkel is elfogadjuk a hitet és az egyház tanítását, sőt a nekünk íródott és évszázados hagyományokon nyugvó szerzetesi szabályt is. Nekünk azonban ugyanaz áll rendelkezésünkre, mint a régi nemzedékeknek csak máshogy nevezzük meg őket. A Szentlélek ajándékával mi is rá tudunk csodálkozni a létezésre és ennek értelmére és akkor nem lesz az a lázadásunk, hogy nekünk kell bátor döntést hoznunk, hogy megadjuk a létezés értelmét. El kell fogadunk nem kitalálnunk. Rá kell találnunk és rácsodálkoznunk. És ez mindennel így van. Meg kell tanulnunk szemlélődnünk.

Ehhez nyílván az ima a legjobb eszköz. Párbeszédben leszünk Istennel, aki megvilágosítja kereső értelmünket. A ráhagyatkozó imában megbízunk Isten és az egyház vezetésében és nem fogunk eltévedni. Biztosan könnyebb, amikor értelmünkkel is megértjük a dolgokat vagy akár egy parancsot, amit az elöljáró adott, de a természetfeletti hit gyakorlása pont akkor mutatkozik meg, amikor azt is elfogadjuk, ha erre nincs lehetőség és ráhagyatkozunk Isten vezetésére, amit általában embereken keresztül szokott a tudtunkra adni.

Tomas Merton azt mondja: „Ha Istent keresném minden eseményben és minden pillanatban akkor sokszor találkoznék vele. Isten szeretete küldi a nyári meleget és télen a hideget is . És Ő adja, hogy dolgozni tudok.  Ha a dolgokban csak a hideget vagy meleget érzékelem akkor ürességet fogok érezni. De ha tudom, hogy ez Isten akarat akkor bármi is ér, mindenben megtalálom Őt.” Az Úr meg akar minket vigasztalni a Szentlélek által és ez nem hasonlítható az emberi vigasztalásokhoz. Nem enyhíti az a szenvedést és a fájdalmat, hanem értelmet ad neki. Jézus földi életében a legkilátástalanabb helyzetben is azt kereste, hogy mit akar ezzel az Atya, mert abban egy pillanatig sem kételkedett, hogy jót akar és szeretetből akarja. Csak az igazi szeretet képes a szeretett lény minden megnyilvánulását elfogadni. Mit tegyünk ezért az ajándékért? Az első hogy szívünk ne a felszínen éljen. Ehhez az önmegtagadás segít, hogy meg tudjunk tagadni magunktól egy ízt, egy illatot, saját kényelmet, és még a megengedett élvezeteket is időnként. Még fontosabb, hogy döntéseinket a végső cél, vagyis az örök élet reményében hozzuk meg. Fontos hogy elmélkedéseinkben, ha jelentkezik, adjuk át magunkat a csodálkozásnak, csendnek és a mélység megízlelésének. Ne akarjunk prédikációt, okos dolgokat megfogalmazni, amikor rácsodálkozunk valamire, amit Isten adott elénk.

Tehát a tudomány ajándékában a Szentlélek nem veszi el a fájdalmat és a szenvedést, de értelmet ad neki. A szerzetesek ezt úgy hívták, hogy a minket ért szenvedés felajánlható mások javára hogy üdvözüljenek.(ezzel értelemet nyer a szenvedés) És ha ezt nem emlegetjük mostanság,mert igyekszünk máshogy fogalmazni ( talán a modern korban ez már nem illik) mégis nagy igazság van mögötte. Ha valaki követni akar, engem vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen engem.

Az egyház születése az utolsó vacsora terméből (cönákulum) indult el pünkösd napján és bizonyos értelemben igaz, hogy azt soha nem hagyta el az óta sem. Emlékeznie kell arra, hogy ezt maga Jézus parancsolta nekik, (maradjatok a városban, és hol maradhattak volna, ha nem ott ahol utolsónak voltak együtt Jézussal.) Az egyház azt is felismerte, hogy Jézus rendelkezése nyomán Máriával, Jézus anyjával állhatatosan és kitartóan imádkozott az Úr ígéretéért a Szentlélekért. Mária az óta sem szűnt meg könyörögni Jézusa misztikus Testéért az egyházért, mert különösen is rá bízatott védelmezése és nevelése. Szűz Mária személye és közbenjárása a garancia, hogy a Szentlélek újra és újra kiárad és a saját élete példájával mutatja, meg hogyan kell engedelmeskedni a Léleknek. Szerzetesi életünk akkor hozza meg a „maradandó gyümölcsöt” amit Jézus mond az utolsó vacsorán, ha megtanuljuk, hogy teljesen alávessük magunkat a Szentlélek irányításának, mindig emlékezve arra, hogy a Lélek nem a zűrzavar, hanem az erő, a józanság és a béke Lelke.