Nehéz szavakba és képekbe önteni azt, ami lélekből fakad, de Isten segítségével megpróbáljuk.
Lelkiségünk kontemplatív, engesztelő. Más szemlélődő rendben is él az engesztelés gondolata – sőt talán az aktív közösségekben is -, nálunk azonban ez központi, annyira, hogy fogadalmat is teszünk az állandó engesztelésre.
Így egész életünk engeszteléssé válik (munkánk, áldozataink, nehézségeink, kísértéseink elviselése, sőt örömeink, pihenésünk,stb. is). Mint Szent Pál mondja:
“Testemben kiegészítem,
ami Krisztus szenvedéséből hiányzik,
testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24.).
Engesztelésünk az Oltáriszentség szeretetéből és imádásából forrásozik.
Pálosok jelmondata:
„Egyedül az egyedüli Istennel.”
Egy örökfogadalmas nővér naponta két-két és fél órát tölt az Oltáriszentség előtt (képzésben lévőknek ez másfél-két óra). Egy óra, az úgynevezett engesztelő óra az irgalmasság órájában, mely közös, és még egy óra egyéni, egymást váltva, péntek éjszaka a matutinum után még fél óra közös. Így közösségünk egymást váltva jelenleg minden nap 8-9 órán keresztül áll őrt a Szentségi Jézus előtt, képviselve szenvedő, bűnbe süllyedt embertársainkat és esedezve értük, valamint erőt kérve munkában verejtékező nővértársaink és pálos testvéreink számára. Szentségimádásunk csendes jelenlét.
Engesztelő óra végén az engesztelő ima elmondása kitárt karral.
A nővérek az emberiség “Mózesei”, akik kitárt karral esdik le – Jézus Krisztus áldozatával egyesülten – a kegyelmet a világra. /Szabály/
Engesztelő imánkat Keszthelyi Ferenc váci megyéspüspök úr hagyta jóvá 1996-ban. A 2006-os imaév óta az egész országban imádkozzák, mivel ez került bele az azt meghirdető püspöki körlevélbe.
Zsolozsma
„A Zsolozsma liturgiája a nap bizonyos óráiban az időt szenteli meg, amely egészen az Istené.”/Szabály 10. pont/
A teljes római zsolozsmát végezzük, egyesülve a világban bárhol zsolozs-mázókkal, dicsőítve Istent az egész emberiség nevében.
Elsősorban, de nem kizárólag, nemze-tünkért könyörgünk, annak bűneiért engesztelünk.
De mi az engesztelés?
Az engesztelés szeretetből ered. Szeretet Isten iránt, akit a bűn sért. Aki engesztel, szeretné együttérzését kifejezni. Jézus szenvedését enyhíteni, mások helyett is szeretni Őt.
Az engesztelés azt jelenti:
Hordozni a keresztet másokért.
Szeretet az emberek iránt
Hiszen Isten mindenkit az üdvösségre rendelt. Kegyelmet kiesdeni számukra a megtéréshez, a kísértéseknek való ellenálláshoz.
Minden véletlen szenvedés, amit Isten akarata szerint elviselsz, másokért viseled el. Ez az ENGESZTELÉS.
Egyedül a Jézus Krisztus áldozatával egyesített ima, áldozat, vezeklés kegyelme az, amelynek semmilyen erő nem szabhat határt, eljut mindenhova, ahol szükség van rá, ahova Isten szánja.
Boldog Özséb, a pálosok alapítója is a tatárdúlásban megtépázott hazájáért vonult a remeteségbe. A pálosok kevésbé ismert jelmondata: “Isten iránti szeretetből áldozattá válni a magyar bűnösökért.” (Ex caritate ergo Deum, holocaustum esse pro peccatis hungaricis.)
Fatimában is a Szűzanya igen sürgette az engesztelést, a bűnösökért vállalt áldozatot.
„Sokan kerülnek a pokolba, mert nincs, aki imádkozna értük.”
Példaképeink az engesztelésben elsősorban
Boldog Özséb és Árpádházi Szent Margit
Fatimai látnokok; Boldog Jácinta és Ferenc
Engesztelési gyakorlataink főbb megnyilvá-nulásait a Szabály tartalmazza.
Naponta hét és fél – nyolc óra az imánk, egyes napokon még több.
Szentírás naponkénti olvasása és átelmélkedése megkönnyíti párbeszédüket Istennel.
/Szabály 11.pont/
.
.
.
Lectio divina / lelki olvasás
Imaéletünket nagyban segíti a nagy kert,
ahol rácsodálkozhatunk a teremtett világ szépségére.
Hátul a kertben Lourdes-i barlang
