Első Remete Szent Pál Monasztikus Nővérei
MSPPE

A közösség hivatása szemlélődő-engesztelő.
Közösségünket, Esztergomi Boldog Özséb Engesztelő Nővérei (Boldog Özséb Nővérek) néven, 1989-ben Csipke Rózsa Mária Margit örökfogadalmas vizitációs nővér alapította Márianosztrán pálos segítséggel, pálos lelkiség szerint. 

Egyházjogi státusza akkor – mint a szerzetesrenddé válás első fokozata – magántársulás volt. Célkitűzése az engesztelés, az életforma kontemplatív, monasztikus. Az első nővérek 1991. január 20-án, Esztergomi Boldog Özséb ünnepén öltöztek be.
Mivel a márianosztrai épület nem volt alkalmas a szerzetesi életre, elfogadva a nyíregyházi főesperes atya meghívását, monostorépítés reményében Kálmánházára költöztünk át 1991. október 1-én, ahol 1993. október 8-ig éltünk.
Közben 1992 decemberében a Nógrád megyei Erdőkürtön monostorépítésre alkalmas, közel 2 hektár, területet kaptunk ajándékba az Önkormányzattól. Az építkezés megkezdésekor a közeli Csécsére költöztünk át egy egyházközségi épületbe, hogy szervezni, irányítani, ellenőrizni tudjuk a munkálatokat.

1995-ben Keszthelyi Ferenc megyéspüspök úr consociatio publica – hivatalos társulás – státuszára emelte a közösséget.

1998. november 28-án a még nem kész, de már lakható erdőkürti monostorba költözött a közösség, s így folytattuk tovább – anyagi lehetőségeik szerint – a munkálatokat.

1999. október 8-án szentelte fel Keszthelyi Ferenc megyéspüspök úr Magyarok Nagyasszonya titulusú monostorunkat.

2003 júliusában a Pálos Rend – a generális atya indítványozására – elfogadta a Közösséget a Rend induló női ágának – várva a Jasna Gorai letelepedést is –, mivel szükségét érzik annak, hogy apostolkodó, egyre nehezebb pasztorációs életüknek erősebb imaháttere legyen. Ekkor változott meg a közösség neve a jelenleg is használatos Első Remete Szent Pál Monasztikus Nővérei elnevezésre. 

2003 tavaszán az egri főegyházmegyei Novajon (Egertől 10 km-re) is megkezdődtek az előkészületek, hogy közösségünk Erdőkürt mellett egy másik kolostorban is növekedhessen. Itt a plébánia épületet kellett teljesen felújítaniuk és korszerűsíteniük.           
2004. október 10-én költözött be két nővér az Irgalmas Jézus monostorba, melyet 2005. április 3-án áldotta meg Seregély István érsek úr.

Alapító elöljárónk, Csipke Rózsa Irgalmas Jézusról nevezett Mária Margit anya 2005. augusztus 26-án súlyos betegségben elhunyt. Utódát, dr. Gádoros Atala Oltáriszentségről nevezett Mária Benedikta nővért, szeptember 29-én dr. Beer Miklós váci megyéspüspök úr elnökletével tartott ülésen választotta meg a közösség titkos szavazással, aki ma is a közösség elöljárója.

Szerzetesi életük célja az engesztelés:

“Elsősorban Isten dicsősége.” Ennek szolgálatában törekszünk az evangéliumi tisztaság, szegénység, engedelmesség és az állandó engesztelés négyes fogadalmának megtartása által a megszentelődésre.

Másodsorban és különösen is életcélunknak tekintjük főként a magyarok bűneivel megbántott, végtelen fölségű Isten engesztelését, a Vele való bensőséges, kontemplatív, áldozatos, vezeklő és munkálkodó egyesülés révén.

Harmadszor: Boldog Özséb példájára, életáldozatukkal elősegítik az Egyház – elsősorban a magyar egyház – papjainak, a magyar nemzetnek és a világnak megszentelődését.

Negyedszer: munkálkodnak azon, hogy Krisztus Királynak az egész világ feletti uralma és az Ő békéje elérkezzék, felhasználva ehhez Édesanyánknak, a Magyarok Nagyasszonyának, a Világ Királynőjének közbenjárását, aki a Közösség Édesanyja és különleges Pártfogója.” (Szabály)

A közösség a teljes római zsolozsmát végzi, naponta szentségkitételes engesztelőórát és egymást váltva szentségimádást tart. Lehetőség van remetejellegű életre is a Közösség keretein belül. Az engesztelésbe bekapcsolódnak még a Közösséghez tartozó világban élők. Szerzetesi Hivatást érző lányoknak egész évben tartunk egyéni lelkigyakorlatot hivatásuk tisztázása céljából, mely kapcsán lehetőség van a nővérek életének megismerésére is.

Egyházjogi státusza: egyházmegyei jogú krisztushívők hivatalos társulása. A közösség jogi személy.