„Ó Jézusom, Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért és azoknak a bűnöknek engesztelésére, amelyeket Szűz Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetnek.”

„Mit jelent az „engesztelés”?

A Szűzanya fatimai szavai állhatatosan a megtérésre és az ateista világ sok bűnének jóvátételére intik az embereket. Ezt az engesztelést ugyanakkor mások helyett is meg kell tennünk a szegény bűnösök megtéréséért és megváltásáért, ahogy a Szűzanya kérte, és az embereknek ezt az engesztelést nemcsak Istennek és Krisztus Urunknak, hanem Mária Szeplőtelen Szívének is fel kell ajánlaniuk.

A földön minden embernek kötelessége, hogy jóvátegye bűnös cselekedeteit, és ezt az engesztelést elvégezheti mások nevében is, másokért, még a bűnösökért is. Ez még többet ér, ha a Mária Szeplőtelen Szíve elleni tetteket nézzük. Itt nagyobb az ember kötelessége, mert Mária minden ember fölött áll, a legközelebb Istenhez és Jézus Krisztushoz, és így minden bűn és sértés, amelyet az emberek Isten és Jézus Szíve ellen elkövetnek, Mária Szeplőtelen Szívét is érintik és megsebzik.

A mai ember ezt nehezen érti meg; de ha a fatimai üzenet felé fordul, jobban el kell mélyednie lelkiismeretében. Aki figyelmesen elmélkedik a Fatimai Szűzanya szavain, könnyen megértheti, hogy azok el akarják vezetni őt a megváltás, Jézus Szívének misztériuma mélyebb megértésére, illetve a bűn és az engesztelés mélyebb megértésére. Mária Fatimában meg akarta mutatni Isten-tagadó világunknak a bűn minden tragédiáját, és engesztelésre hív bennünket.

Ahhoz, hogy megértsük, mennyire szükség van Mária Szeplőtelen Szívének engesztelésére, a Szentírás fényében három fő témát fogunk elemezni.

1. Mária helye Isten tervében és Krisztus misztériumában

A fatimai üzenetben nem „újabb kinyilatkoztatásokról” van szó, hanem a Szentírás és a hagyomány alapvető igazságairól, a világ rendjének és az üdvtörténetnek a valóságairól, amelyeket lassanként elfojtottunk és elfelejtettünk, és most újra fel kell őket ébresztenünk az emberek, a világ és az egyház lelkiismeretében. Csak ebben a képben értelmezhető a Fatimai Szűzanya üzenetének és hívásának igazi jelentősége és kiemelt fontossága. Mária valami teljesen szükséges és egyetemes dolgot kért tőlünk: kivétel nélkül az egész emberiséghez fordul, és felhívást intéz, hogy csatlakozzunk a megváltásban való általános küldetéséhez.

A Mária Szeplőtelen Szívének való felajánlás nem valami különleges ájtatos cselekedet, amely a mi javunkat szolgálja, de másokét már kevésbé; nem óvintézkedés vagy érdem, hanem egyetemes szükséglet minden egyes ember számára, az egyház és az egész emberiség számára.

Mária úgy mutatja be Szeplőtelen Szívét Fatimában, mint kapcsolatot a transzcendens Istennel és a megváltó Krisztussal. Az emberek Isten és Krisztus ellen elkövetett bűnei közvetlenül érintik magát Istent, de ezeket a bűnöket ugyanúgy Mária Szeplőtelen Szíve ellen is elkövetik, hiszen ezek magát Istent érintik Máriában. Ezért az engesztelés, amelyet az ember Istennek és Jézus Szívének felajánl, Máriára is vonatkozik.

2. A bűn nem csupán egy szó, hanem elsősorban valóságos Isten-káromlás, Isten nevének profanizálása.

Mária csupán egyetlen bűnről beszél: „az Isten-káromlásról, a sértésről, a sérelemről” – a Krisztus és Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnökről, és erről szomorúan, könyörgő hangon beszél, mintha szeretetteli panasz vagy mély kérés lenne. Már itt feltehetnénk a kérdést: miért éppen mások helyett, mások Isten-káromlásáért kell engesztelnünk?

Mária a legmélyebb sebet érinti meg, és lerántja a leplet a belső rothadásról: az ember nem is tudja, mi a bűn valójában.

A Szűzanya Fatimában meg akarja mutatni, hogy tulajdonképpen mi a bűn, mi a gyökere minden bűnös vágynak és eltévelyedett cselekedetnek, és állhatatosan megmutatja, mi a bűn a Kinyilatkoztatás szerint. A bűn nem csupán egy szó, hanem elsősorban valóságos Isten-káromlás, Isten Szent Nevének profanizálása; az Istennel való hasonlóságunk elrablása, Isten nevének profanizálása, amelynek viselésére az ember nemcsak jogosult, hanem ontológiailag birtokolja azt bensőjében, és amelyet meg kell dicsőítenie, hogy így valósítsa meg saját életét.

3. Az engesztelés valódi bibliai jelentése

Az engesztelés, amelyet Mária Szeplőtelen Szíve megkíván, nem valami tárgy, nem is egy emberi cselekvés, amely a tiszteletet fejezi ki, mint például egy templom építése, ájtatosságok gyakorlása vagy a fogadalomtétel. Mária nem egy jelképes engesztelést kér tőlünk, hanem élő titokzatos valóságot, amely a mi teljes felajánlásunkat jelenti Istennek, aki szent, örök és maga a Szeretet. Mária Isten imádását kéri, önátadásunkat, engesztelő imánkat ebben a konkrét világban, amely Ádám bukása miatt eltávolodott Istentől. Ilyen imádás csak önátadásunkban jöhet létre, amely ebben a földi életben sok szenvedéshez kötődik. Egész emberi személyiségünk felajánlása egyszerre Istennek, Jézus isteni Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének is szól, és magában hordozza az engesztelést. Csak ilyen felajánlás lehet valódi engesztelés, és nem bizonyos külső engesztelő cselekvések; és csak ennek lehet olyan hatása és eredménye, amelyet az ember másokért felajánlhat.

Mária az engesztelés olyan titokzatos felajánlását kéri, egységben Jézus keresztáldozatával, amelyet az Angyal tanított a kis pásztoroknak, és amelyet mi is imádkozunk: „Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek, mély tisztelettel imádlak, és felajánlom Neked a mi Urunk, Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét, Aki jelen van a föld összes tabernákulumában, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és közömbösségekért, amelyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének végtelen érdemeiért könyörgök a szegény búnősök megtéréséért.”

Ebben a felajánlásban az önátadás, a megszentelődés, a megtisztulás és az engesztelés egyetlen titokzatos valóság. Ezzel az élő felajánlással tárjuk Isten elé imádásunkat és együttműködünk a Szűzanyával úgy a saját, mint mások megszentelődésén. A Mária Szeplőtelen Szívének való felajánlás elősegíti saját szívünk megtisztulását. Szívünknek ezt a megtisztulását kéri Mária, amely szükségszerűen átjárja egész személyiségünket. A felajánlás, amellyel Istennek tartozunk, ezért egyben engesztelés, megtisztulás és másokért való engesztelés is lesz, s egyben Mária Szeplőtelen Szívének engesztelése. Mária így saját Szeplőtelen Szívére mutat és arra ösztönöz bennünket, hogy tekintetünket bensőnkbe, szívünkbe irányítsa, és meggyőzzön bennünket arról, hogy csak bensőnkből kiindulva szívünkben valósulhat meg a megtisztulás, a megszentelődés, az engesztelés és a szentté válás.” (Hajlák Attila atya /Fatima című könyvéből)

Mit jelent számomra az engesztelés ? Jelent-e valamit?