OSTROMLOTT  EMBER

„Odajött hozzá a kísértő és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy…. De Ő ezt válaszolta, Írva van….” (Mt 4,3-4.)

Kedves Engesztelő Testvérek!

            Valamennyiünk életéhez hozzátartozik az az élettapasztalat, hogy kísértéseket szenvedünk. A szerzetesek ezt úgy nevezik, hogy mindennapi kenyér. Vagyis olyan gyakori és rendszeres, mint a kenyér, amit mindennap magunkhoz veszünk. Nem kerülhetjük el. Hol erősebben, hol gyengébben, de folytonos a harc, amely saját szívünkben zajlik. Nem lehetünk soha magabiztosak sem abban, hogy mi már legyőztük a kísértéseket, (hiszen Jézust is csak egy időre hagyta békén), sem abban, hogy mivel mi engesztelők vagyunk, nekünk ez már könnyen megy.

Ez az állandó tapasztalat, hogy ostromlott emberek vagyunk, elbátoríthatna minket, ha egyedül kellene küzdenünk és ha a küzdelmünknek nem lenne célja és értelme.  De az egész Újszövetségi Szentírás azt domborítja ki, hogy Jézus már megharcolta ezt a harcot, és most újra és újra harcolja bennünk. Folytatja és győzelemre viszi a küzdelmét, feltéve, hogy az Ő oldalán állunk és tevékenyen közreműködünk Vele. Hogy újra és újra a jót választjuk a rossz helyett.

Ez azonban erőfeszítést, harcot kíván a kísértések ellen. Ez az az igazi harc, amit saját lelkünkért és mások lelkének megmentéséért harcolunk. Ha ezt nem akarjuk vállalni, akkor legyőzetünk.

A szerzetesek is sokszor megtapasztalták a kísértésben: mintha egyedül lennének a küzdelemben. De ez csak egy érzés, amit a gonosz el akar hitetni, hogy ha ez így van és Isten magunkra hagyott, akkor nem érdemes küzdeni. Ha azonban mi belekapaszkodunk Jézusba, Ő maga adja erejét a küzdelemhez.

Különben Szent Pál hogyan mert volna mondani olyant, hogy: Isten hűséges és nem engedi meg, hogy erőtökön felül szenvedjetek kísértést, hanem a kísértéssel együtt  a szabadulást is megadja, hogy elviselhessétek. ( 1Kor 10,13. )

Tehát nem azt ígéri, hogy nem fogunk kísértést szenvedni, hogy nem kell harcolnunk, hanem hogy ebben a harcban velünk lesz és megadja a szabadulás lehetőségét.

Jó tudatosítani, hogy nem a test és vér ellen ( vagyis az ember ellen ) kell küzdenünk, hanem a sötét világnak kormányzói ellen. ( Ef  6,12. )

Szent Pál ezt írja a korinthusiaknak: ( 2Kor 10,3-4. ) „Igaz ugyan, hogy testben élünk, de nem a test szerint harcolunk, mert harci fegyvereink nem földiek, hanem isteni erejűek…”

A küzdelemhez tehát fegyvert kapunk Istentől, de ezek nem földi erejűek, hogy a győzelmet ne magunkbak tulajdonítsuk, hanem az Úr adja nekünk ezeket az eszközöket és Ő segít a győzelemre i..

Szent Pál az efezusi híveknek felsorol néhányat: ( Ef 6,13-16. )  Én csak három + egyet szeretnék kiemelni.

1./ „Vegyétek a hit pajzsát, amellyel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát.”

A hit az, amit az Úr folytonosan kér hogy legyen bennünk. Sőt, ha nem hiszünk az Úr erejében, abban, hogy Neki van hatalma a szabadításra, akkor nem szabadulunk meg.

A gonosz folytonosan az Úrban való hitet próbálja megingatni bennünk, és a bizalmat.

2./ „ Vegyétek föl az üdvösség sisakját.”

Isten vágyódik arra, hogy az üdvösséget megadja nekünk, hiszen ezért halt meg. Ne engedjük, hogy kételkedő gondolatok legyenek az eszünkben, hogy ezt mi nem érhetjük el. A sisak azért kell, hogy védje a fejünket, vagyis a gondolatainkat, értelmünket, hogy ne csábítson a gonosz a könnyű és széles útra.

3./ „Markoljátok meg a Lélek kardját, ami Isten Igéje”

Az Úr Igéje, szava folyamatosan rendelkezésünkre áll, hogy visszaverjük vele a kísértéseket. Jézus is használta a Szentírás igéit: „Írva van…” ( Mt 4,4. )

Ősi szentírási hagyomány, hogy a remeték, a szerzetesek fohászkodtak még tevékenység közben is és a Szentírás szavait ismételgették, különösen a kísértések idején.

„Istenben remélek, nem félek, halandó mit árthat nekem.” ( Zsolt 56,5. )

Vagy: Jézusom bízom benned!

Ezek a kincsek nekünk is rendelkezésünkre állnak. Kérlek benneteket, használjátok őket!

Miért írtam le ezeket a sorokat? Nemcsak azért, hogy buzdítsalak benneteket a tudatos küzdelemre a kísértések ellen most a nagyböjt kezdetén, hanem azért, mert nekünk szerzeteseknek és engesztelő testvéreknek mások lelki üdvéért is kell fáradozni.

Küzdelmeink nem hiábavalók, hanem az Úr szenvedésével egyesítve másoknak az üdvösségére szolgálhat. Ne legyünk kényelmesek! Ne mondjuk azt, hogy elég a minimális ima, böjt… stb.

Jézus, Mária, az egész mennyország számít ránk, hogy  a magunk részét odategyük ebben a küzdelemben. Ne felejtsük el, Jézus már elvégezte a megváltás munkáját, de a pici, ránk eső részben folytatni akarja bennünk az Ő művét, a lelkek üdvösségének munkáját.

Tegyetek betartható elhatározásokat ebben a nagyböjtben. „Esedezzetek szüntelen bensőséges könyörgéssel és imával a Lélekben.”

Tartsátok meg pontosan és becsületesen a vállalt engesztelő órát!