„Szűz Máriától senki nem fél! Csak rá kell nézni az ő jóságos, tisztaságos Szívére, s akkor bizalomra gerjed minden lélek. Mária szeplőtelen Szíve kitágul minden ember számára, olyan jóságos, olyan szerető és gyengéd, akitől senki-senki sem retten vissza! Nem kell attól tartanunk, hogy egykor megítél és ítélőbíránk lesz!

Nem tart vissza tőle az, hogy talán sok szomorúságot okoztunk neki! Hiszen az anyai szív mindig meg tud bocsátani és mindig kész feledni! Anyai szív nem tud neheztelni gyermekére, akit szeret. Minden bajban, minden gyengeségben bátran lehet hozzáfordulni, mindig kész segíteni.

Sőt még hibáink, gyarlóságaink se tartsanak vissza tőle! Akármilyen gyarlóság, gyengeség, tökéletlenség bántson, hozzá bátran fordulhatunk. Ismeri nagyon jól, hogy mit kell tűrnünk és szenvednünk emberi természetünk gyarlósága miatt, s anyai szeretetében a legnagyobb gyengédséggel fogad, hogy segítsen. Ha az Úr Jézus a keresztfán rá bízott bennünket és hozzá küldött: Íme a te fiad, akkor mi is bátran bízhatjuk magunkat rá! Ha az Úr Jézus őt a kegyelmek anyjának és szétosztójának akarta, úgy mi is bátran fordulhatunk hozzá, hogy számunkra is mindazt kieszközölje, amire éppen gyarlóságunk, gyengeségünk és hibáink miatt legjobban szükségünk van! Íme, az anyai Szív! Szűz Máriának tisztaságos Szíve, igazi anyai Szív! Szív, mely ott fenn az égben is érez és aggódik, értünk aggódik, velünk érez! Megérzi azt a nagy veszedelmet, amibe a mai kor embere sodródik, mikor elszakad Istentől. Anyai Szívének fáj a sok-sok lélek pusztulása, kárhozata és nem nézheti tétlenül, hogy annyi sok baj és nyomorúság szakad reánk! Közbeveti magát anyai Szívének minden gyengédségével és szeretetével, s eljön hozzánk, hogy segítsen, hogy figyelmeztessen! Ez az értelme a fatimai jelenéseknek!

Az anyai Szív aggódása, szeretete és segíteni akarása sugárzik onnan felénk! Nem akar ő sem jövendölni, sem megfélemlíteni, hanem segíteni, megmenteni. Anyai Szívének szeretete meg akarja súgni, hogy miként menekedhetünk meg a sok bajtól és csapástól, mely az isteni Igazságosság szigorú mértéke szerint sújt minket. Rá akar nevelni az engesztelésre és segíteni akar ebben, mert minden bűn az ő tisztaságos Szívének is fáj, akkora fájdalmat okoz neki, mint amilyen mérhetetlenül szereti magát Istent! Utat mutat.

Első szombat

„Leányom, nézd a szívemet, melyet tövisek vesznek körül, melyekkel a hálátlan emberek káromlásaikkal és háládatlan cselekedeteikkel állandóan átszúrják. Legalább te próbálj vigasztalni, és add közre, hogy megígérem: mindazokat akik öt hónapon keresztül mindig az első szombaton gyónnak és szentáldozáshoz járulnak, egy rózsafüzért imádkoznak, és 15 percen át a rózsafüzér 15 titkának átelmélkedésével elidőznek nálam azzal a szándékkal, hogy azáltal engeszteljenek, támogatni fogom haláluk órájában minden kegyelemmel, ami e lelkek üdvösségéhez szükséges.”

Lucia az 5 szombatot megmagyarázva belső sugallatra hivatkozva Jézus válaszát így tolmácsolta: „Leányom, ennek egyszerű oka van: a Mária Szeplőtelen Szívével szemben elkövetett sértések és káromlások öt fajtájáról van szó:

1) a szeplőtelen fogantatással szembeni,

2) a szüzességével szembeni,

3) az istenanyaságával szembeni káromlások, mely egyúttal annak elutasítása is, hogy az emberek édesanyjának ismerjék el,

4) azok, akik nyilvánosan arra törekednek, hogy a gyermekszívekbe e szeplőtelen anyával szembeni közömbösséget, megvetést, sőt még gyűlöletet is oltsanak be, azok,

5) akik közvetlenül a szent képeiben gyalázzák.”

Az öt elsőszombati ájtatosság fontos része a személyes gyónás, aminek nem kell feltétlen ugyanazon a napon történnie, elsőpénteken is elvégezhető, de mind az öt elsőszombaton fel kell ajánlani egy személyes gyónást, azzal a kimondott szándékkal, hogy ezzel a gyónással a Szeplőtelen Szív engeszteléséhez akarunk hozzájárulni.

A szentáldozás is kifejezetten az engesztelés szándékával kell történjen. Itt egyértelműen a megszentelő kegyelem állapotában történő szentáldozásról van szó, különösképpen arra az esetre vonatkozóan, ha a szentgyónást nem lehet elsőszombaton elvégezni.

Rózsafüzér imádkozása szintén szükséges része az ájtatosságnak. A Szűzanya valamennyi fatimai jelenése során nyomatékosan kérte, hogy naponta imádkozzuk a rózsafüzért. Az elsőszombati ájtatosság szorgalmazása során azt ígéri az engesztelés szándékával rózsafüzért imádkozóknak, hogy támogatni fogja őket haláluk órájában minden kegyelemmel, ami a lelkük üdvösségéhez szükséges.

A rózsafüzér imádkozásához pótlólag még azt kéri az Istenanya, hogy a Jézus életére vonatkozó titkok fölötti elmélkedésben legalább 15 percig időzzünk el. Ajánlatos és nagyon üdvös, hogy egész hónapon át minden világi vállalkozásunkban és szellemi foglalatosságaink közepette is foglalkozzunk az elmélkedésben felfedezett életigazságokkal, hogy mindent az illető titok prizmáján keresztül szemléljünk. Hagyjuk az elmélkedésben a Szentlelket, a Szűz és Istenanya vőlegényét hozzánk szólni, nyíljunk meg neki, és Ő el fog bennünket olyan gondolatokkal és útmutatással tölteni, melyekre magunktól talán soha az életben rá nem jöttünk volna.” (Hajlák Attila atya / Fatima/ )

FELHÍVÁS  A RÓZSAFÜZÉR  NAPI  IMÁDKOZÁSÁRA

„ Minden jóakaratú ember naponta imádkozhatja, és kell is imádkoznia a rózsafüzért. Miért? Azért, hogy kapcsolatba kerüljünk Istennel, hálát adjunk jótéteményeiért, és kérjük kegyelmét abban, amiben szükséget szenvedünk. Az imádság által lesz bensőséges a kapcsolatunk Istennel úgy, ahogy a gyermek odamegy apjához, hogy megköszönje a kapott jót, megbeszéljen vele dolgokat, iránymutatást, segítséget, támogatást és áldást kérjen tőle.

Mivel mindannyiunknak imádkozni kell, Isten azt kéri tőlünk, hogy mondjunk naponta egy imádságot, amire lehetőségünk nyílik.

A rózsafüzér imádkozása, amelyet ugyanúgy lehet imádkozni közösen,mint egyénileg, ugyanúgy a templomban az Oltáriszentség előtt, mint otthon a családban.

Másrészről a szentmise liturgikus imádsága után a rózsafüzér – eredete, az azt alkotó imák magasztossága, és a Megváltás titkai által, amelyekre emlékezünk és amelyekről minden tizedekben elmélkedünk – a legalkalmasabb imádság, amelyet felajánlhatunk Istennek és a leginkább hasznos lelkünknek. Ha nem így lenne, a Szűzanya nem kérte volna olyan állhatatosan.

Amikor a rózsafüzért említem, nem azt akarom mondani, hogy Istennek szüksége van arra, hogy számon tartsa könyörgéseinket, dicséretünket, hálaadásunkat. Istennek biztosan nincs erre szüksége: Őbenne minden jelen van! Nekünk van szükségünk arra, hogy számon tartsuk ezeket azért, hogy élő lelkiismeretünk legyen, amely biztos abban, amit teszünk.

Azért, hogy világosan tudjuk, mindennap teljesítettük-e Istennek szóló felajánlásunkat vagy sem. Azért, hogy ápoljuk és elmélyítsük bensőséges kapcsolatunkat Istennel, s így megmaradjon és növekedjen bennünk a hit, a remény és a szeretet.

Sőt, azt is mondanám, hogy még azok is, akiknek lehetőségük van naponta részt venni a szentmisén, imádkozzák napi rendszerességgel a rózsafüzért. Az az idő, amit a rózsafüzérnek szentelnek, nyilván nem ugyanaz, mint amit a szentmisén való részvételre fordítanak. Ezeknek, az embereknek a rózsafüzér imádkozása lehetőséget jelent, hogy jobban felkészülhessenek az Eucharisztiára, vagy egy szentmise utáni hálaadásra.

Nem tudom biztosan, de amennyire az emberekkel való általános érintkezésből látom, nagyon kevés, valóban elmélkedő lélek van, aki Istennel bensőséges kapcsolatot tart fenn és őriz, amely felkészíti őket Krisztus befogadására az Eucharisztiában. Így nekik is szükségük van a szóbeli imádságra, a lehető legjobban átelmélkedve, meditálva és gondolkozva, amilyennek, a rózsafüzérnek is kell lennie. „( Lúcia nővér  / A Fatimai üzenet felhívásai )

Mennyire veszem komolyan a Szűzanya kéréseit, amivel a szüntelen megtérésre és az életszentségre és az engesztelésre hív? Mennyire figyelek a rózsafüzér imára? Tudom –e elmélkedve végezni? Fontos számomra ez az imádság?