SZERETNÉNK EBBEN AZ ÉVBEN MEGHÍVNI MINDEN MAGYAR EMBERT, HOGY ERŐSÖDJÜNK MEG AZ ÖSSZETARTOZÁS TUDATBAN ÉS AZ EGYMÁSÉRT VALÓ FELELŐSSÉGVÁLLALÁSBAN.

1270 január 20-án a pilisi erdők mélyén, Klastrompusztán egy csendes kis kolostorban, Özséb atya a pálos rend alapítója – rendtársaitól körülvéve – befejezte földi életét. A pálos rend, melyet termékeny élete gyümölcseként hátrahagyott túlélte a történelem viharait és kiállta az idő próbáját.

Özséb életpéldájában nagy szerepe volt az összetartozás tudatának környezetével és népével. Ez az összetartozás serkentette, hogy felelősséget vállaljon a világ jobbításáért és Istennek szentelje életét; remeteségben vezeklésben és imádságban hordozza népét. Azonban küldetése nem állt meg ezen a fokon. A remeteségben Isten egy alkalommal látomás által szólította meg. Apró lángokat látott az erdőben, melyek remete társait jelképezték, és amelyek önmagukban kicsik és gyengék voltak. Majd ezek a lángok egymáshoz közeledtek és egyesülve, nagy, erős láng-oszloppá álltak össze. Özséb – az összetartozás jegyében – összegyűjtötte azokat a remete társakat, akik szerte az erdőben hasonló küldetést éreztek magukban. Aztán befogadták az újonnan alakuló közösségbe azokat, aki szerte az országban ezt az életformát és küldetést élték, akik imában és vezeklésben küzdöttek a világ jobbításáért.
Magyarországon megszületett a pálos rend, mely – többek között – a nemzet összetartozásának megerősödéséért, egységéért, a szeretet növekedéséért, lelki felemelkedéséért imádkozott és hozott áldozatot.
A Rend küldetése ez. Ma sincs másként.

Boldog Özséb halálának 750. évfordulóján jubileumi évet nyitunk. Azonban nem is annyira Özséb atyára, hanem az ő szellemi örökségére szeretnénk irányítani a figyelmet ebben az évben: mindannyian összetartozunk! Magyar a magyarral – határon innen és túl –, és magyar az itt élő más nemzetiségű testvéreinkkel. Múltunk sebeit is együtt hordozzuk. Közünk van a mellettünk ülőhöz; közünk van az utcán szembe jövőhöz vagy a padon alvóhoz. Közünk van a településünkhöz, az utcához, a közterülethez. Közünk van a tájhoz, a természethez, az élővilághoz. Közünk van ehhez az országhoz, néphez és kultúrához! Közünk van sorsának alakulásához. Egy szóval: közünk van Magyarországhoz!
Ne felejtsük: a lángocskák egyedül csak pislákolnak, de együtt hatalmassá válnak. Az összetartozás felismerése és a felelősség vállalása nem teher, hanem ajándék; megajándékoz bennünket egymással.
Ezen gondolatokból kiindulva a Boldog Özséb év jelmondata: Magyarország, közöm van hozzád!
Szeretnénk ebben az évben meghívni minden magyar embert – világnézettől függetlenül – hogy fedezzük fel és erősödjünk meg az összetartozás tudatban és az egymásért való felelősségvállalásban. Fedezzük fel értékeinket és fedezzük fel egymást, tapasztaljuk meg a közösségben-lét örömét.
Rendtársaimmal ezt szeretnénk szolgálni ebben az évben, és teret adni mindazoknak, akik ebben segíteni szeretnének.