A Jézus Krisztus Szentséges Szívének tisztelete az Egyház egyik leghitelesebb és legelterjedtebb népi jámborsága, amelyben Jézus az isteni Szeretet emberi szíveként áll elénk, és a hívőt az Istennel való szeretetkapcsolatra, megtérésre és jóvátételre vezet, vagyis engesztelést kér a hívőktől és tőlünk Nővérektől.
A „Szentséges Szív” kifejezés nem pusztán egy érzékeny, szimbolikus kép, hanem „Krisztus teljes misztériumát” jelöli: az Ő személyét a szeretet legbensőbb valóságában, mint az Isten-ember Jézust (a megtestesült Igét, Megváltót), akiben az Atya és testvérei felé árad az isteni–emberi szeretet.
Mindannyian tudjuk, hogy Jézus Szíve Tiszteletnek erős bibliai alapjai vannak. Mivel nagyon sok van, csak kettőre szeretnék utalni: János evangéliumában, Jézus oldalának megsebzését és a kereszten kiáradó „vért és vizet” (Jn 19,34) hangsúlyozza, amelyből az Egyház misztériumának „csodálatos szentsége” érthető meg. A Jelenések könyvében Jézus eljövetelére utalva: „arra tekintenek majd, akit átszúrtak és megsebeztek és látni fogja minden ember, hogy mindenkit milyen mélyen szeretett, és mellét veri majd a föld minden népe bánatában.” (vö. Jel 1,7)
A szenteknél szintén nagyon sok megnyilatkozás van.
Szent Ágoston ugyanis azt írja: „Szent János, a szeretett tanítvány, amikor az utolsó vacsorán Jézus keblére hajtotta fejét, a bölcsesség legmélyebb titkához került közel.” (Vö. Hatvanegyedik beszéd Szent János evangéliumáról, 6, Szent Ágoston: Beszédek Szent János evangéliumáról, 3. kötet, ford. Révészné Bartók Gertrúd, Ókeresztény Örökségünk 13, Jel, Budapest, 2011,75–76.)
Szent Bernát az írja: „A kegyetlen vas átszúrta lelkét és megsebezte szívét, hogy együtt érezhessen gyengeségeimmel. Szívének titka testének nyílásain keresztül tárul fel; már szemlélhetjük Istenünk végtelen jóságának eme fenséges misztériumát. Vagyis az Ő megmentő szeretetét, amely viszont- szeretetre vágyik.” (Szent Bernát: Sermones in Cant. 61, 4, PL 183, 1072.)
Szalézi Szent Ferenc ez írja: „Biztos vagyok abban, hogy nem maradunk többé magunkban […], örökké a Megváltó sebzett oldalában fogunk lakozni, mert Nélküle nemcsak nem tudunk, de ha tudnánk, akkor sem akarnánk semmit sem tenni.” (Szalézi Szent Ferenc: Levél Chantal bárónénak (1610. április 24.), in OEuvres de Saint François de Sales, t. 14, Monastčre de la Visitation, Annecy, 1906,289)
Alacoque Szent Margit-Mária 1673. december végén ezt kapja az Úr Jézustól: „Isteni szívem oly szenvedélyesen szereti az embereket és személy szerint téged, hogy nem tudja többé magában tartani égő szeretetének lángjait, muszáj kiáradnia rájuk rajtad keresztül, és megmutatkozni mindenki elött, hogy gazdaggá tegye őket a neked megmutatott drága kincsekkel.” (Alacoque Szent Margit-Mária: Autobiographie [Önéletrajz], 53, in Vie et oeuvre de la bienheureuse Marguerite-Marie Alacoque, éd. Mons. Gauthey, Ancienne Librairie Poussielgue, Paris, 1915, 69.)
Nagyon gazdag, amit Jézus még mondott Szent Margit Máriának Jézus az Ő Szívének nagy szeretettéről amire az emberek többsége sajnos hálátlansággal válaszolt. Jézus az Ő szívének tisztelőinek 12 ígéretet tett. A nagykilenceddel kapcsolatos ígéret így szól: „Szívem határtalan irgalmasságában megígérem neked, hogy Szívem mindenható szeretete megadja a végső bűnbánat kegyelmét mindazoknak, akik kilenc egymás utáni hónap első péntekjén megáldoznak. Nem halnak meg kegyelem nélkül, se a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban”. Kilenc egymás utáni első pénteki áldozást kérte. Remélem szilárdnak hisszük az Úr ígéretét, hogy aki elvégezte a nagy-kilencedet, megkapja a végső tökéletes bánat kegyelmét, ha másként nem megy, akkor az Úr gondoskodik arról, hogy a szükséges szentségekhez eljusson, tehát megkapja a feloldozást, a szent útravalót, a betegek kenetét. Ez az Úr Jézus legnagyobb biztatása, ami egy ember számára létezhet, és nekünk nővéreknek is, hiszen az üdvösségünknél nincs fontosabb!”
Azonban ez bármennyire is fontos Jézus nemcsak ezt akarta kinyilatkoztatni az Ő Szívének tiszteletével kapcsolatban. Ugyanis Szent Margit Máriának azt mondta, nem akarja, hogy szeretete a Szívében maradjon, de ehhez befogadó lélek kell. Jézusnak ez a megnyilvánulás és hívása arra hív, hogy a fenntartás nélküli bizalom által növekedjünk a Krisztussal való találkozásban, míg el nem érjük a teljes és végleges egyesülést: Szent Margit Mária ezt írja: „Jézus isteni szíve vegye át a mi szívünk helyét, hogy egyedül Ő éljen és munkálkodjon bennünk és értünk; hogy akarata […] részünkről semmilyen ellenállást nem tapasztalva működjön; és végül, hogy az Ő érzelmei, gondolatai és vágyai helyettesítsék a mieinket, és mindenek elött az Ő szeretete, hogy ô maga szeressen bennünk és általunk. És így, mivel ez a szeretetre méltó szív minden mindenben, Szent Pállal együtt elmondhatjuk majd, hogy már nem mi élünk, hanem Ő él bennünk.” (Alacoque Szent Margit-Mária: Levél de la Barge nôvérnek (1689. október 22.), in Vie et oeuvre de la bienheureuse Marguerite-Marie Alacoque, éd. Mons. Gauthey, Ancienne Librairie Poussielgue, Paris, 1915, 468.)
Az Apostoli Szentszék által kifejezetten jóváhagyott és gyakran ajánlott formák közé tartozik:
- Személyes (egyéni) felajánlás a Szentséges Szívnek,
- Közösségi (amikor egy országot vagy népcsoportot ajánlanak fel) (ide tartozik a családi felajánlás)
- a Litánia (egész Egyházra jóváhagyva 1891-ben),
- a jóvátétel–engesztelés külön imádsága,
A „Szentséges Szív tisztelete” akkor válik „mindennapivá”, vagyis gyakorlattá, amikor a hit nemcsak érzés marad, hanem „szeretet–válasz” Krisztus felé, és ennek következménye látszik a döntésekben és a tettekben. A Kegyességi (ájtatossági) gyakorlatok a lényegre irányítanak: „Megtérésre és jóvátételre, szeretetre és hálaadásra, apostoli elköteleződésre és Krisztusnak (és üdvözítő művének) szentelésre”.
Jézus Szentséges Szívének a szeretete a mindennapokban
Konkrétan hogyan látszik? Mit tudunk mi tenni itt, ebben a Monostorban?
A Szív-tisztelet alapvonása, hogy a Krisztus iránti szeretet „viszonzásából” fakad, és mivel Krisztus szeretetét gyakran „megvetik és kifosztják” (különösen az Oltáriszentségben), ezért a szeretet természetes módon „jóvátételi jellegűnek” kell lennie. Ezért fontos a szentségimádás és abban is az imádás és az engesztelő szándék, vagyis azért vagyok ott, hogy vigasztaljam Jézust és ne magamat. Egy órára megfeledkezhetek magamról és Jézusra gondolhatok, hiszen szeretem Őt, azért jöttem Pálos Nővérnek és ebbe a közösségbe.
Ehhez tartozik az imán kívül a következők is: Az őszinte bűnbánat és a szándékos rossz elhagyása, a mulasztások (imádságban és a szeretetszolgálatban) ezeknek rendbetétele, a megbántottak felé való megbékélés és a tett okozta kár „átgondolt helyrehozása” (ahol erre reális lehetőség van).
De van egy másik primátus is, amire kevésbé gondolunk Jézus Szíve tisztelettel kapcsolatban.
Szeretet a felebarát felé: A felebarti szeretet olyan aprópénz, ami megmutatja mennyire volt komoly a tiszteletünk Jézus Szentséges szíve felé, vagyis a felebaráti szeretet a gyümölcse ennek. Vagyis: A türelem, megbocsátás, jószándék gyakorlása, a mindennapi kötelességek szeretetből való végzése, a másik javára irányuló apró döntések (nem csak nagy „alkalmakban”). A „szelídség” és „irgalmas, gyöngéd szeretet” gyakorlása a másik felé. A hit nem csak szabályokban él, hanem a szív döntésében: „hogyan szeretek ma?”
Fontoljuk meg ezeket a gondolatokat és engedjük, hogy az Úr általuk a szívünkre beszéljen.
