Böjt, amit az Úr kedvel
Hamvazószerda mindig egy különleges nap. Egy olyan időszak kezdete, amit várunk is, és nem is. Várjuk ezt az időszakot, mert az Új ember csírája, aki a keresztség óta az Úr irgalma és kegyelme folytán birtokba vette a lelkünket, vágyunk a mélyebb kapcsolatra az Istennel. És félünk is tőle, mert a régi ember még nincs annyira meggyengülve bennünk, hogy azt szeressük, amit Jézus szeretett. Vagyis az Atyával való kapcsolatot, minden következményével együtt. (amibe a kereszt is beletartozik) Ha el is hagyjuk a bűn, ami fáj Istennek, ha le is mondunk valamiről, ha igyekszünk a feleslegestől megszabadulni, ha igyekszünk magunkat Isten számára megnyitni, ennek mind az a célja, hogy találkozzunk az Úrral. Az egyház nagyböjtben, különösen nagy hangsúlyt fektet a mély igazi találkozása az Úrral.
Azt mondja a mai Olvasmányban a próféta: „Engem keresnek nap, mint nap. És szeretnék megismerni útjaimat. Isten közelségére vágyakoznak.” (Iz. 58,2) De ezzel mégis mi a baj? Hiszen ez vágyunk és kötelességünk? Keresni Istent. Nincs ennél boldogítóbb. Mégis van ezekben a szavakban egy kis szemrehányás, mivel az Isten népe az Ő kapcsolatát az adok-veszek szintre helyezte és a következő sorokban szemrehányást tesz az Ő Istenének.
„Miért böjtölünk, ha Te nem látod?” (Iz. 58,3) A Mindenható, aki azt mondta, hogy „aki szemet termett, az ne látna”, most kétségbe vonják, hogy nem is figyel rájuk. Mert a böjtölésüket szemmel láthatóan nem hallgatta meg. Nem volt a böjtjüknek kézzel fogható tapasztalata és eredménye. De Isten feltárja, előttük miért nem hallgatja meg őket. „Mert böjtölésetek napján is a hasznot keresitek, perlekedés és civakodás között böjtöltök, és kedvteléseket kerestek magatoknak.” Szóval elgondolkoztam azon, hogy ez mennyiben érvényes-e ránk? Hogy nem teszünk-e a böjtölésünk közben olyat, ami miatt Isten nem tudja meghallgatni ezt a böjtöt, amit neki szeretnénk adni. Hiszen mit mond Jézus a böjtről? Azt, hogy feltűnés nélkül, a rejtekben böjtöljünk. Menj be a szobádba, mosd meg az arcodat. Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. A Pálos Nővérek – ünnepeket kivéve – pénteken kenyéren és vízen böjtölnek. Számunkra nehéz lenne egymás elöl elrejteni, hogy böjtölünk. Tőlünk nem is ezt kéri Jézus. A világban élő testvérek sem tudják mindig megtenni, hogy a családban vagy munkahelyen ne vegyék észre, hogy böjtölnek. De nem ezt tették a szerzetesek és ezt mi sem tudjuk megtenni. Hanem a böjtöt végezve két dologtól kell óvakodtak, és ez a két dolog a böjt lényegét érintette és egyben leleplezte mi van a szívükben, aminek megtisztításán fáradoztak Isten segítségével. (És mi is meghívást kaptunk, hogy törekedjünk erre.)
- Nem sajnálták magukat, hogy böjtölniük kell (mosd meg az arcodat, mintha ünnepre készülnél) Valószínű, hogy a megtérésünk elején még örömmel böjtöltünk, és Isten iránti szeretetből vállaltuk az önmegtagadások sokaságát. (Ezek lehetnek ételben, de bármi másban is. Hiszen az önmegtagadások akár nyelvfékezés, szemfékezés vagy bármi más, mind böjtöltetése valaminek) Azután, ha ez megkopott idővel, akkor maradt a kis örömök keresése és szerzése. Mert a böjt lényege nem az önsanyargatás, hanem a gyümölcse. Ha jó a böjtöm, akkor nem sajnálom magam, hogy böjtölnöm kell.
- A másik, amit a szerzetesek elkerültek, a feltűnni akarás. A mennyei Atya egyedi alkotásai vagyunk, de a megromlott emberi természet keresi (tudat alatt is) azt, hogy kitűnjön. Így amit Jézus a rejtekben való böjtről tanított nagyon is aktuális. „Amikor böjtöltök, ne öltesetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók. Keserű arccal böjtölnek, hogy meglássék rajtuk. Te, amikor böjtölsz, mosd meg az arcodat és kend meg a fejedet. Atyád, aki a rejtekben is lát megfizet neked.” (Mt. 6 16-17.) A kitűnni akarás elég mélyen bennünk van. Hiúságnak és gőgnek is nevezik. Mert mit tettek a farizeusok? Az utcán a nyilvánosság előtt böjtöltek, hogy észrevegyék őket. Hogy vonatkozik ez ránk? A szerzetesi lelkiség jól ismerte ezt. Hogy a szerzetes azzal is gyakorolja a kiemelkedést és kitűnni akarást, amikor az ellenkezőjét teszi. Ha a böjti lelkület meggyengül, (mivel a szerzetes is nagyon gyenge időnként.) Gyakran beszélnek arról a rekreációkon, hogy milyen jó volt az étel vagy sem, vagy, hogy miért nem eszünk ezt vagy mást. A másik hiba amikor a szabály, az intés ellenére titokban böjtöl, ezzel legyengíti magát és nem tudja a kötelességét elvégezni. Nem véletlen, hogy Margit anya az alapítónk, annyira hangsúlyozta az észrevétlen önmegtagadásokat. És akik nagyon lefogytak, azoknak meg nem engedte meg a böjtöt. Nyilván ez nem mindenkire vonatkozik, és nem is kell hibavadászatot indítani. (aki ezt olvasod magadba nézz kérlek). Gondolkozz el azon, Keresztény Testvérem, hogy az milyen a te böjti lelkületed!?
Mit mond az Úr milyen az a böjt, amit Ő kedvel?
Izajás Próféta által Isten kijelentette népének, mi az a böjt, ami tetszik neki.
„Oldozd el az iga kötelékeit, törj össze minden igát.” (Iz.58,6) Vagyis, engedd el a tartozását a testvérednek. Ez volt a nagy elengedés, amit az elején említettem. Számukra az is szükséges volt, hogy visszaadták a földeket, hogy szabadon bocsátották a foglyokat, hogy gyakorolták a testvéreik iránt az irgalmat. De a nagy elengedés, a megbocsátás az Jézusban lett tökéletessé. Jézus miatt az Atya mindent elengedett nekünk.
Tehát Ő is ezt várja tőlünk, hogy bocsátsunk meg Testvérünknek, feltétel nélkül. A magunk erejéből képtelenek lennénk rá. De Jézus pont azért élte végig az életét és halt meg értünk, hogy mi is az Ő isteni erejére támaszkodva, meg tudjuk tenni azt, hogy eloldjuk az iga kötelékét. Igen fontos böjtölni, de megbocsátani még fontosabb. Gondoljatok arra, hogy mit mond Jézus az egyik példabeszédében. „Ha eszedbe jut, hogy felebarátodnak valami panasza van ellened, menj, hagyd ott ajándékodat és előbb békülj ki és csak azután ajánld fel adományodat.”
Azon gondolkozom, hogy mi ezt komolyan vesszük? Hogy igyekszünk követni Jézus tanítását, aki azt mondta, hogy legyetek irgalmasok, mint Mennyei Atyátok is irgalmas?
Hogy bármit okozott a másik ember azt el tudom engedni? Tudom, hogy nyomot hagy bennünk sok minden, de el tudom engedni? Sebként ott marad az elszenvedett sértés, vagy tett, amit a másik okozott, de el tudom-e engedni a felemlegetését, és a neheztelés minden formáját? Hogy ebben az újabb kegyelmi időszakban, ebben a nagyböjtben egy fokkal jobban tudok törekedni, amit Jézus, kér, illetve parancsol? Nem jelenti ez azt, hogy nem kell böjtölni, de a böjt mellett ezt nagyon fontos megtenni, hogy megbocsátasz, bárki is vétett ellened. Van egy keresztúti állomás, ahol ez a kérés Jézustól hangzik el. „Hogy megbocsájts, mindig, minden körülmények között és feltétel nélkül”
A Pálos Nővérek imádkoznak értetek, hogy a megbocsátás és kiengesztelődés megvalósuljon hazánkban magyar és magyar között. De a mi imáink és erőfeszítésünk kevés ahhoz, hogy csak úgy ez minden erőfeszítés nélkül az öletekbe hulljon. Ne azt várjátok, hogy majd valaki megoldja helyettetek a családi vagy munkahelyi problémákat, hanem az Úr Jézus erejére támaszkodva, ott, ahol élsz kezd el magadban és másokban megoldani az iga kötelékeit. Mi pedig szertettel kísérünk titeket.