„Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.”

/Mt 25; 1-13/

Jézus fő célja, hogy nekünk ajándékozhassa azt az országot, amelyet Isten a „világ teremtése óta nekünk készített” /Mt 25; 34/ Több példabeszédet mond el azoknak, akik hallgatják őt. Igaz, hogy csak hasonlatokat tud mondani, de az erről szóló tanítás: a legszebb részeket emeli ki, hogy az ember el tudja fogadni ezt a nagy ajándékot. Mert Isten nem kényszerít minket, hanem meghív, hogy teljesen igent mondjunk Neki. Az is meghívás a részéről, hogy gyakorlati dolgokat ajánl: „Legyetek tehát éberek” /Mt 25; 13/
Ez a felszólítás az éberségre és a figyelemre a szeretet dolga. A szeretet pedig Valakire irányul. Annak az országnak a nyelve, ahová hivatalosak vagyunk, ahol az örök életünket fogjuk élni: a szeretet. Az pedig már itt a földön el kell kezdenünk tanulni és gyakorolni, különben idegen lesz számunkra. Nem véletlen, hogy Jézus főparancsként a szeretetet jelöli meg /Isten és emberszeretet/

            Advent! Több vonatkozásban is egy nagyon kedves időszak. Úrjövetelt jelent és a legmegfelelőbb szó, amit hozzá lehetne kapcsolni, a várakozás. Várakozunk a találkozásra egy olyan Valakivel, aki sokat jelent nekünk, és mi is sokat jelentünk Neki. Hiszen, ha nem így lenne, akkor felesleges lenne minden előkészület, felszólítás és sürgetés. Ezt az időszakot, amely megelőzi a karácsonyra való felkészülés idejét, körülveszi egy bensőségesség és öröm. Eszünkbe sem jut, hogy Isten nemcsak Adventben, hanem folyamatosan érkezik és majd a világ végén véglegesen visszajön és megszűnik a várakozás. Ha az első adventhoz hozzá tudjuk kapcsolni a várakozás feletti örömet és igyekszünk áldozatot is hozni ezért, akkor miért van bennünk idegenkedés és félelem a jelenlegi adventtel kapcsolatban? Igen, azt nem lehet kihagyni, hogy bűnösök vagyunk, de Jézus egész máshogy néz ránk, hiszen azért jött, hogy meghirdesse a szabadulást és a gyógyulást, és, hogy helyrehozza az Isten és ember közötti kapcsolatot. Jézus legfőbb vágya az Atya megdicsőítése és az emberek megmentése. De nem az ítélet oldaláról /érkezik/, hanem az Irgalom oldaláról jön. Vőlegényként jön, „aki által, és akiért minden teremtetett” /Kol 1; 16/

            Mivel biztos, hogy teljesíti az ígéretét, hogy újra el fog jönni, azért, hogy nem kopjon meg a szeretetünk Őfelé, olyan Vőlegény akar lenni számunkra aki egy folyamatos Adventet, egy Úrjövetet tart. Ezeknek a kegyelmeknek a sokasága viszont az emberre irányul, Jézus kéri az embertől, amit képes megtenni. Ez a várakozásban való kitartás. Ha magunkba nézünk, látjuk, hogy mennyire nincs, vagy alig van kitartásunk. Ezért, amikor Jézus kéri, hogy legyünk éberek, meghív minket, hogy újra és újra forduljunk Őfelé és örömmel várjuk érkezését, akár a jelenben, akár a világ végén való eljövetelét.  

Azt hiszem, hogy nagyon sok múlik az aktuális adventen, mert három dolgot foglal magában.

1. A múltra való visszaemlékezést /Jézus első eljövetelét/
2. A jelenben való kitartást, minden nehézség ellenére /ez a középső advent/
3. Várakozás az Úr második eljövetelére /ez várakozás és beteljesedés/

A Tíz Szűz példabeszédében az olaj a Szentlelket jelenti, az Ő ajándékát. Az a Szentlélek, aki: 1. kegyelmeivel emlékeztet a múltra /Isten hűségére, aki betartja ígéretét/

2. Segít felkészülni Jézus második eljövetelére.
3. Segít kitartani a jelenben minden nehézség ellenére.

Nagyon kevés, amit az ember meg tud tenni. Ha kérjük, és felhasználjuk a Szentlélek kegyelmét, akkor mindenre képesek leszünk, amit elvár tőlünk.

            Kedves Engesztelő Testvérek! Ma, a jelenben, amikor annyira bizonytalan minden, az egész világ szorong és vajúdik, mint a gyermekét szülő anya. Látszólag a bűn és ennek következménye teljesen birtokba igyekszik venni a világunkat. Mégis Isten ezek fölött áll. A múltban történt Adventben visszaemlékezünk, hogy Isten ígéretei hogyan teljesültek be és hálát adunk. A jelenben meghívást kapunk jól megélni a jelen pillanatot, amibe Isten belekalkulálta a bukásainkat is. A végső eljövetelkor pedig véglegesen nekünk akarja ajándékozni a Örök boldogságot.

            Akik a várakozást és a készenlétet fenntartották az egyházban a szerzetesek voltak. Imádkozzatok értünk Engesztelő Testvérek, hogy ne fáradjunk bele a várakozásba, az egyházban jelenlevő tagok megsegítésébe.

Viszont saját személyes lelkiéletetekben ti is hasonlót éltek át. Ott ahol vagytok a várakozás lelkületét és a Szentlélek befogadását hordozzátok.

Nem tudjuk sem a napot sem az órát, ezért minden nehézség ellenére helyt kell állnotok az utolsó pillanatig.

Azt írja az apostol: „ne veszítsétek el a  bizalmatokat  hiszen nagy jutalom jár érte.” (Zsid.10, 35) Nem mi szerezzük meg a kegyelmet, hanem elfogadjuk attól, akit „hűségesnek és igaznak mondunk” /Jel 3; 7/

„Ő az, ki képes megőrizni a nekünk adott kincseket az utolsó ítéletig”

Szent Pál majdnem minden levelében buzdítja a híveket a kitartásra és az imára. „Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom, örüljetek. Az Úr közel van! Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek kéréseteket Isten elé” /Fil 4; 4/